Remete

                                 

Elméláztam mostanában többször is, hogy mivégre vagyunk mi emberek a világon. Semmi értelmesre nem akadtam gondolataimban, amik leginkább a különböző vizsgaidőpontok közt ingáztak.

Sok fontos dolog akad egy ember életében, amit ha van egy kis akaratereje és a sors is közre játszik számára, sikerül elérnie, megvédenie, vágyait megvalósítania. Ebben a rohanó és innovációkkal "teljes" világunkban mind a mellet, hogy anyagi javaink által megfelelő életteret próbálunk teremteni saját és környezetünk számára, sokszor elfelejtjük, hogy nem vagyunk egyedül ezen a kib*szott bolygón, és saját érdekeinken túl, más miliőknek is teret kéne adnunk, biztosítva nekik a megfelelő életkötülményeket. És ebben a legnagyobb hibát bizony ott ejtjük, hogy minden hatással van mindenre. Sajnos az ember természetéből fakadóan, és mind e mellet nagyon sajnálatos módon saját érdekein túl, nehezen emelkedik felül, s nézi mások boldogulását, segíti azt.

A természettel való bánásmód sajnálatos módon pont egy ilyen tényező. Megannyi dokumentáció készült már különböző formákban a természettel való negatív bánásmódra felhíívva a figyelmet, amit MI, emberek tanúsítunk felé, s mégsem ismerjük fel ezen hozzá állásunk negatív hatásait. Fiatal, leginkább horgászként definiálva önmagamat, azt is már hivatásomnak kell, hogy tartsam, hogy gyerekeimet, egy teljesen más, az átlagostól eltérő módon kell, hogy elindtsam az életben. Mert megannyi sz*rt kell, hogy átéljen az ember, ami arra ösztökélheti, hogy változtason valamit az életvitelén. Sajnos pont ez a helyzet napjainkban, legalábbis, amit én látok. És ha valaki kinyitja a szemét, és nem csak néz, hanem lát is, akkor valószínüleg hasonló látvány tárulhat majd elé. Tönkre vágjuk a környezetünket és még csak tudomást sem vagyunk hajlandók venni minderről. Természetesen van jogom kritizálni mindenkit, hiszen a mindenkibe jómagam is bele tertozik, s még sincs, hiszen általánosthatni nem lehet. Sok minden formálja az embert. Sok minden előtt állok. És állunk még. Sajnos egy ember mindezek változtatására kevés. De a generációk olyan irányba fejlődnek, amilyen irányba tereljük őket. Ezt gondolom én.

Bocsássa meg mind, aki olvassa, de elcseszett egy faj vagyunk mi emberek, és sajnos jelen helyzetben és ezen mentalitással élve nem sokáig marad fenn világunk ezen a "zöld" bolygón, ha így folytatjuk. Ezek a gondolatok csupán, de remélhetőleg minden a természetet és környezetünket kedvelő ember gondolatai lehetnének, akiknek tetteit a józan ész diktálja és önti formába, ha teheti.

A gondolatok egy szimpla hétköznap ihlette, ici picit szmog szagú város és társadalom kép hatására fordultak ki torkomból, tulajdonképp elekrotnikai papírra hányva.. törölje fel, akinek van hozzá gusztusa.

Földi