A legutóbbi kimenőmnél sajnos rossz időjárásba futottam így ma reggel mikor kinéztünk öcsémmel az ablakon, mindkettőnknek kedve támadt kétkerékre pattani. Ezért a város túloldalán folydogáló kis patakot választottuk célállomásként. Akkor pedig már peca is egyben. Nyilván. Nem ismeretlen maszatolós, félénk halak, még vagy már csoportosan fel s alá mozogtak a vízben. a kisebbek eszegettek is, a nagyobbak viszont a fenékhez tapadva kővé dermedten nem csináltak pont semmit.
A sokadik léggyel sikerült értelmes akasztást kicsikarni, többet is egy helyről. Ezt a légy típusának tulajdonítottam és hogy nem csattant nagyot, csak amekkorát kellett. Meg száldogállt is valamilyen fának a virága, szirmok értek néhol vizet azt is szedegették, érdekes volt.
Szóval ma is megvolt a kellemes fáradtsághoz kellő kilométer és a már-már nyári néhány órás napsütés az izzadáshoz. Jól esett! Menjen mindenki!
földi. és petya.
Lopakodni az iylen kis patakokon tanul meg igazán az ember, főleg az olyan "halk" pecások, mint én...
VálaszTörlésnekem is lapulnom kellett rendesen :) de ahogy mondod, többször kényszerülök én is térdre az ilyen kis folyások partján.
Törlés