2010. október 31., vasárnap

Cím nélkül


 Tegnap délután nagy reményekkel indultunk neki öcsémmel az eddig szép halakat adó kis kanálisunk felé. Gondoltam elviszem az öcsköst egy tuti helyre és annak ellenére, hogy nem sokat tartja kezében a pecabotot most majd csukázhat egy jót.


 Ahogy gurulunk a hely felé, szembejövő rozzant kocsi illedelmesen lehúzódik és int. Lehúzódunk a híd előtt, bámészkodó kisgyerekek és nagymamájuk a hídról szemlélik a vizet. Mikor kiszállunk és megnézzük a csatornát látjuk, hogy 30centivel lentebb van a vízszint, na de kit érdekel legalább kevesebb a búvóhely és könnyebben észreveszik a műcsalit a csukeszok. Mikor meglátták, hogy vesszük elő a botokat, a néni megjegyzi, hogy most ment el az elébb két ember, akik temérdek mennyiségű, hatalmas halat vittek haza "ZSÁKBAN"!!! Fél percig csak álltam és forrt bennem a vér... kérdésemre, hogy mégis mivel fogták a halakat a válasz természetesen a háló volt és két takarmányos zsáknyi halat sikerült ellopniuk abból a kis csatornából, mivel a halak ahogy én is gondoltam most kevesebb helyre bújhattak el és menekülési lehetőségeik is szinte a nullát ütötték.



  Az egész szakaszt és csak azt a szakaszt, ahol halat lehetett eddig fogni, most a csend és üresség uralja. Halmozgást még csak véletlenül sem látni, pedig a szebbnél szebb helyek váltogatják egymást és hihetetlen érzés, hogy nincs hal egyik gödörben, visszaforgóban, növény mögött sem. 
 Ez Magyarország uraim...

F.


2010. október 24., vasárnap

Zagyva - 2010.10.23-24


A Zagyván horgásztunk. Gyönyörű vizet ismertünk meg, nekem eddig sajnos nem volt sok alkalmam felfedezni ezt a kis folyónkat, de annál nagyobb örömünket leltük benne, ahogy ez a képekből is kiderülhet. A pénteki próbálkozásunk próbálkozás is maradt, sajnos immobilitásuknak köszönhetően, de ez idő alatt is nagyszerű vizet ismerhettünk meg, és sétáltunk egy jót, kb 10km-t, majd haza érve leöblítettük a szél fújta torkunkat némi szesszel.:) nem, nem nyitott szájjal róttuk a vízpartot, de a nagy szélnek köszönhetően eléggé megfáradtunk a délutáni órákra.

Kállai (VII. sz.) főfolyás - 10.15-16





























2010. október 11., hétfő

Kállai (VII. sz.) főfolyás (csati)

Alkalmam volt újra kiruccanni a falu szélére, ahol is folydogál egy aranyos kis kanális, csatorna, kinek hogy tetszik. Nekem minden esetre nagyon tetszik, mert néhány hete csak úgy ontja a halat, pontosabban a csukákat. Ezek legtöbbször nem haladják meg a 40 centit, bár nem is a kulináris élvezetek miatt hajtok (hajtunk) ezekre a halakra, hiszen egy 5ös bottal már egy 30as is élvezetes kis pecát ígér. 


Szóval az eszköztáramban fellelhető dolgokból kellett gazdálkodnom, de így is sikeresen hajigálhatók a súlyozatlan 5-10 centis streamerek, mivel a víz az ilyen helyeken nem túl mély és a csukák sem a meder alján mozgolódnak. 






Szóval kötöttem néhány már etalonnak számító fehér-piros kombós témát és repültek is a már hínártól szegényebb vízbe. Fél 5-től fél 7-ig lehetett nyomni, szóval addig míg lát az ember. 


És a hal is.. De sötétedéskor megfigyelhető volt a fokozott óvatlanságuk, amit a fényviszonyokra vezettem vissza, így valószínűleg nem látták annyira a felkötött drótelőkét. Ami nem befolyásolt a dobásban, annál hasznosabbnak bizonyult. Némelyik kroki torkából az előzőleg elvesztett legyemet sikerült visszaszerezni. Talán kevés a kishal, és azért vágnak rá ennyiszer a beejtett ugyan olyan légyre.




Földi

Hernád - 2010.10.09


Mint már rég kiderült a Hernád a legszeszélyesebb folyóink közé tartozik, bár ez többek közt köszönhető a vízkezelőknek is. Attól eltekintve, hogy a vízállás normális volt, látszottak a nyomai a napok vagy talán hetek óta tartó vízszint ingadozásnak, ami napról napra gyötri a folyót és a horgászokat egyaránt. Mint kiderült, a bőcsi zsilipesek a fent felgyülemlett vizet, minden nap délután ráeresztik az al-Hernádra. Ami talán a folyón feljebb élőknek nyugodalmat okoz, s így nem kell tartaniuk egy esetleges árvíztől, nekünk azért ez nem jó.. :P









Mindemellett a folyó most is gyönyörű volt és egy-két halat is fogtunk, bár többet inkább csak láttunk. A folyamatos vízingadozás minden alkalommal formálja a medret, így teljesen kiismerhetetlenné válik a víz.
A vízparton pergető sporttárs akasztott 2-3 csukát, amiknek mérete neccesen ugyan, de meghaladhatta a 40 centit, ennek ellenére és nagyon helyesen mind vissza nyerte szabadságát! :) Amik viszont elkeserítettek (nem csak engem) azok a folyamatos halrablás jelei voltak, lehetett az véghorog, vagy háló. Minddel találkoztunk. (Természetesen szárazra kerültek) 


Földi