2010. március 28., vasárnap

Tavasz


Lassacskán már előbújnak ízeltlábú barátaink. Így a legyek, méhek, darazsak és különféle szunyogok valamint szárazföldi rovarok és bogarak. A vízi élővilágról nem is beszélve. 
Egyszóval kezdődik a legyes szezon is, alkalmat adva a megannyi szárnyas megfigyelésére, hogy az aktuális legyet felkötve halfogásban legyen részünk!








Repül a por








2010. március 25., csütörtök

Csaszival a Hernádnál

Csütörtöki nap, gyönyörű verőfényes idő.
Ennek ellenére a hírek nem túl jók, Szlovákiában úgy döntöttek, hogy kapjanak a hülye magyarok egy kis kakaós vizet, így legalább 30 centivel magasabb víz fogadott minket. Erről még a zsilipnél dolgozók sem tudtak, mint kiderült. De azért 10-15 centi átlátszóság mutatkozott, ami nekünk elég volt és szerelkeztünk is.

Mi után elintéződtek a nem horgászattal kapcsolatos dolgok, rögtön össze pakoltunk és elindultunk úttalan utakon, de egy remek állásra, egy bányató közelében. A víz jól láthatóan megemelkedett, Csaszi véleménye szerint legalább 30 centi lehetett rajta, amit a zsilipnáél én is nyugtáztam, de azt reméltük, hogy lejjeb a folyón, már ha nem is alacsonyabb de tisztább víz fogad.
Tulajdonképpen néhány centit tisztult is a víz, de halat, nem sikerült horogra csalni. Viszont láthatólag mozgolódtak itt-ott, csak sajnos a tartózkodási helyüket meghorgászni a magas víz miatt elég ésszerűtlen próbálkozásnak bizonyult volna, és a víz is hamar tova sodorta a legyet és a wobblereket egyaránt.
Tovább haladva újabb és újabb nagyszerű tartások mellett mentünk el, amire természetesen rá is próbáltunk, de nem voltak éhesek azok a bizonyos halak. Viszont gyönyörű vizeket fedezhettem fel Csaszi segítségével, minek betudhatója a még nagyobb tiszteletem a víz iránt. Ja meg az is, hogy a kölcsön kapott legyes cuccal, a látott kis domikat űzve, olyan helyre sikerült beállnom, ahonnan csak kínszenvedés árán sikerült vissza küzdenem magam a szárazra :) Egy kis sziget végénél, az elválasztott folyó újra egyesült, s nagyobb lendületet kapva jómagamat is magával vitt volna, de ennyire azért nem ismerjük egymást, így úgy döntöttem, hogy nem vizezem össze magam, tekintve, hogy műtét előtt állok :D
Az ár levonulása után már nagyszerűen horgászható lesz ez a gyönyörű, kanyargós és változatos víz. A polit is eszik már, de érdemesebb darázs imitációkkal kergetni őket. Ajánlott a vékonyabb 16os, 14es zsinórok használata! 

Rengetek, nekem új helyet fedeztünk fel, és még jobban megszerettem ezt a vizet, amit nyáron, kisebb víznél újra és újra meg fogunk látogatni! Néhány kép illusztrációként, de a teljesség igénye nélkül:
ui.: Kösz Csaszi!




Csaszi vízhőfokot mért: hideg.



Gyönyörű padmajoknál jártunk 







Ez most nem jött be







Megtört lélek



Az egyetlen, nagy nehézségek árán elejtett kis fejes:)



Alkonyodott lassan


Földi

2010. március 24., szerda

Vízparti történet II.

A locsogást, melyet hall, a bal part felől, egy nagyobb, vízbe dőlt fa ágai mögül közvetíti a víz. Egy jó darabig csak áll mozdulatlanul. Szándékai egyelőre tiszták, s a hang forrására kíváncsi csak. Lassan közelebb lopózva néhány uszonyt vesz észre a vízbe hajló füvek zöldje közt, majd konstatálja magában, hogy ezek bizony már nagyobb pikkelyesek az eddig látottaknál.

Meghűl a vér a pillanat varázsában, egy úttal tudatja vele keze, hogy itt már a vadász ösztön vezérel. Ki is akasztja a már megtépázott bogarat, s halkan zsinórt ereszt a lendítéshez. Mindezt olyan lassan éli át, hogy úgy érzi, sosem jut a fű közelébe a kis poli, amit eddig „csupán” néhány arasznyinál valamivel nagyobb hal ízlelhetett csak. De sikerül még zavartalanul tartani az ottani pocsolást, s hamar melléjük érkezik a kis álcázott fém. Első próbálkozása nem keltette túl nagy érdeklődést, de mihelyt a második csattanás a part közeli vizet éri egy barna száj tűnik fel a csíkot húzó kis rovar mögött, s a burvány tudatja, itt az idő megemelni a botot!
Mind a hal, mind pedig a horgász meglepődik. Talán a mértéket illetően lehet eltérés, azonban és szerencsére az uszonyos a nyílt víz felé veszi az irányt, s védekezésével nem zavarja már a remélhetőleg ott tartózkodó többi halat. Mivel akadót nem talált, hamar kézbe siklik a nyálkás test, melyet gyönyörű, sértetlen pikkelyek és vöröslő uszonyok díszítenek. Sokan említik a fejest „pisztráng pótlónak”. Lebecsülve ezzel ezt a nagyszerű fajt, mely nagyobb számban képviselteti magát a magyar vizekben, mint a hasonlóan gyönyörű, mégis sokkal ritkább sebes és rokonai.



Gyönyörködik az oxigénért kapkodó, kopoltyúfedeleit ritmikusan mozgató élőlényben, ami hatalmas élményben részesíti, mind ahányszor összeakadnak útjaik. A halfogás élményét csak egy valami múlhatja felül. Ez természetesen a szabadságának visszaadása. Látva az egészségtől duzzadó halat tovaúszni, elmélázik, vajon újra találkoznak egyszer? S lesz majd alkalma utódainak is világot adni? Mindez a sok gondolat felerősíti benne a hitet, hogy egyszer valóban megnő majd a számuk ebben a gyönyörű folyóban. Ha csak nem lesz valaki, aki az ekkora halban is már a megélhetést látja. Szomorú, de sajnos ez már így van, egyre gyakrabban.
Miután összeszedte a vízen futó maradék zsinórt, újra megpróbálja az előző helyre juttatni a csalit, hátha találkozik a horog egy újabb zsákmánnyal.

A bogár most sajnos túl „szárnyalja” a kiszemelt célt, egy hirtelen alá suhanó erősebb szellő segítségével, s az a partot szegélyező füvön landol. Nem sieti el a korrekciót, ugyanis a nap delelőn áll, s ideje korán sikerül a sapkájában lévő nedvességnek elillannia. Csupán a homlokáról, szemébe csordogáló verejtékcseppek élik túl a forróságot, így bosszantva a horgászt koncentrálásában. Párás a sapka alatt már a szemüveg, mely segítette a víz alatt úszó testek felismerésében. Lehajol, s fejét a hűsen iramló vízbe fordítja, ami nagy megkönnyebbülést jelent most számára. Némileg a kéznek is sikerül a koncentrált dobások folytán elzsibbadnia, ezért ugyan csak lehűti azokat is, majd újra dob.

Illetve csak dobna, mivel még a parton hever a kis poli, arra várva, mikor ér újra vizet. Egy laza pöccintés kell csak neki és már úszik is a tiszta vízen. Annyira sikerül még ott, a part mentén tartania, hogy nagy meglepetésére egy újabb hát jelenik meg kiiramodva a vízből, s ráveti magát a fekete csodabogárra, mely nagy lendületet kapva a víz alatt meglódul. Az akasztás követő néhány percben még csak meg sem pillanthatta a támadót, mely majdhogynem kitépte kezéből a vékony pálcát. Néha mintha sejlene egy ezüstös test a víz alól, de teljes alakjában csak ez után mutatja magát egy kilós forma, hatalmas szájjal megáldott izmos hal, amit nem tűnik egyszerűnek megragadni, hisz tarkóját átfogni nehéz. A hal többször tudtára adja annak az érthetetlen élőlénynek, aki valamilyen okból a szabadságát kívánja elvenni, hogy ő bizony nem adja magát könnyen és farkával a vízből többször kicsap. 


Azonban, mi történne, ha tudná, hogy elejtője, az a rejtélyes személy kinek két hosszú testrésze irányítja azt az átkot, mivel nem ereszti őt, tulajdonképpen csak a szórakozásra vágyik, s nem az életére? Ha ezzel a halak tisztában lennének, talán tudomást sem vennének ezekről a fura szerzetekről, akik a vízben állva próbálják becserkészni őket. De akkor elveszne az élvezet és az adrenalin, ami ilyenkor felgyorsítja szívverésünket. Ez élteti az embert. Így születtünk.

Természetesen, a nem mindennapi pillanat megörökítése után, ez a szerzet is tovább úszhat és kipihenheti a fáradalmakat, amit valószínűleg a horgász jobban élvezett, mint az életéért küzdő pikkelyes.

Szerencsére még akad itt belőlük szép számmal és reménykedünk, hogy ez így is maradjon! Reménykedünk, de tennünk is kell érte! Nyugtázza napját a szerencsés, aki új erőre kapva, hamarosan az állomás irányába veszi az irányt, de utoljára még vet egy hosszú pillantást a folyóra, mely újra megajándékozta őt. Kegyes volt hozzá. Mert tiszteli a természetet.

2010. március 22., hétfő

Vízparti történet I.

Hűvös nyári hajnal, az ébredés nehézkes, de megéri iparkodni. Gyors előkészületek, mivel az előző napi pakolás megkönnyítette a dolgát. Mosakodás, és az elemózsia elkészítése hip hop meg van, nyúl is a bot és a táska felé. Irány az állomás, hisz már csak őt várja a 4:20as vonat!
Na meg még azt a néhány korán kelő munkást, akik az állomás előtti szofiánereket látogatják, némi lélekmelegítőt remélve. Hűvös van valóban. Esőtől nedves az aszfalt, s úgy ontja a párát, mintha füstölne. Elmereng, hogy vajon a folyó is hasonlóképp eregeti magából a szürkének ható nedvességet az egyre melegedő környezetbe? Hogy az magáévá tegye, s idővel újra vissza jutassa azt, ha szomjazik tőle.
A halak minden esetre biztos szedegetni fogják érkezésekor a megannyi alacsonyan röpülő óvatlan ízeltlábút. Vagy azokat az apró szárnyasokat, amik a növényeken rekedt hajnali nedvességtől a vízbe pottyantak és riadtan kapálózva vonzzák magukhoz a számukra véget jelentő, vízből kibukkanó szájakat.

Erre várt! Már jó ideje kémlelte az eget és figyelte az időjárás jelentést, alkalmat keresve egy mielőbbi horgászatra azon a bizonyos vízen, ahová már egyszer eljutott, és az elvarázsolta örökre. Most eljött ez az alkalom és már a zötyögő vonat kocsin ülve várta az érkezést. Még utoljára átvizsgálja a felszerelést, s megbizonyosodik róla, hogy minden műbogár és légy a dobozban van. Izgatott, hiszen felfrissült a természet, tudja jól. A kedvenc uszonyosai most még jobban vonzzák, mint a mágnes. Lassan telnek a percek. Számolja a megállókat. A vonat átlépi a megye határt és már csak 3-4 megálló van hátra, na meg A tekintélyes gyalogút eltiprása. Első találkozásukkor megszenvedett vele, de megérte! Belegondolni is fárasztó, de mivel nincs még olyan meleg, hamar elfogy az aszfalt a talpa alatt. Persze, hiszen tudja mi vár rá a fák mögött. Vagy mégsem tudja? Bármilyen meglepetés érheti a horgászt a vízen, hiszen annyira gyarlók vagyunk. Mindent mi sem irányíthatunk.


A mozdony hangos kürttel jelzi az érkezést. Már toporog, várva az ajtó nyitását, s amint lassít a vonat az ajtó nyitva és ugrik is le, ahogy megállt. Egy táska és kezében a bot, ami hozzá segítette az első legyes élményeihez a nyár elején. Annyi kellett csak. Az első búrvány a légy alatt és be is oltotta ez a szenvedéllyé fajult módszer, s a halak űzése. Egy életen át elkíséri. Ezt már akkor tudta, pedig csak akkor ismerkedett a passzióval. Lassan hivatássá fajul és ezt egyre inkább élvezi. Főleg most, hogy elhalad a gyár mellett. Monoton, kreativitást nem tűrő tevékenységek sora. Látja a munkásokat, és elmosolyodik, hiszen ő velük szemben halad. A folyóhoz, ami sokáig csak egy folyó volt a sok közül. De kegyes volt hozzá, s társak lettek. Talán egy életre, ki tudja. Nem hiszi el, hogy akik minden reggel elmennek e víz mellett, nem éreznek késztetést, hogy leüljenek a partjára és figyeljenek. Annyi a csoda a környezetében, hogy betelni sem lehet vele. Bár lehet, hogy neveltetés kérdése, mégis bele kódolták az evilágiakba a természet iránti szeretetet. Csak út közben valahol elvész, eltéved, elcsábítja valami és helyébe lép más. A modern kori vívmányaink tengernyi számából egy, ami a fiatalságot egyre inkább megerőszakolja.

De most már megérkezett és hallja a vízcsobogást! Nem is tesz mást, mint leül a partjára és figyeli, hallgatja a vizet. Néha egy-egy csobbanásra moccintja a fejét és figyel, vajon mi után nyúlt a nagyfejű? Ahogy nyújtózik a nap a fák mögött egyre magasabbra, a halak is vele mozognak, s próbálnak a melegedő partoldal felé eljutni. Néha megpillantható a magasabb partról egy két sötétebb test, aztán tovaúszik. Őket már nehezebb lesz becsapni. De próba szerencse, gondolja, és már illeszti is a bottagokat egymáshoz, fűzi a vékonyodót és köti a darazsat 16osra. Jobbnak látja ezt a méretet, hiszen a múltkor megtépte egy fejes. Most nagyobb babérokra vágyik, ezért nem is a sekélyesben keresi a látott halakat. 

A mélyebb partoldalt kezdi vallatni 2 vadmálna bokor árnyékában, ahol kicsit lassul a folyam és megengedi lakóinak, hogy megpihenjenek oltalmában. Jó táplálékszerző hely ez mindemellett. Ezt az ott beállt halak is tudják, azért is vannak ott. Mert ott vannak, mint kiderül. A második dobásra hangos burvány mellett tűnik el a polifoam anyag formázta test és reflexszerű emelés a válasz. Néhány másodperc is eltelik, míg megszabadítja az akadályoktól a halat, és már a gyorsabb víz felé tendál, de mint kiderül csak egy utolsó kirohanásig telt erejéből. Az 5ös pálca megtorpantotta túlbuzgó energiáját, amit olyan ügyesen vezetett izmos testébe és közvetítette a tiszta, átlátszó vízben. Már a kezében piheg és talán megnyugodtak mind ketten. A hal érzi, hogy nem tehet már semmit, a horgász pedig, tudja. Nem lesz semmi bántódása. Vissza kell engednie, hisz ezt diktálja a józanész.

Hiszen ha mi nem teszünk a további szaporulat érdekében, akkor sajnos elvész a sok értékünk, amivel csak itt, ebben a környezetben találkozhat a jóérzésű ember. Jól ismeretes, a rabsickodás, a törvénnyel szembe szegülő halgyilkolás bár napjainkban túl életszerűnek tűnik, ennek nem kellene így lennie.
Többször megfigyelte már, ahogy a folyón keresztbe kifeszített horgok és hálók, mintegy elvágják a folyó vénáját, aminek életben maradásához szükséges mind a benne létező anyag, így a halak populációja is. Aminek, hogy ha megváltoztatjuk összetételét, az kiesik egyensúlyából és már is éheznek tovább a mészárosok. De ezt azok még sem látják be. Élni a mának. Vagy túlélni a mát? Talán okosabban is lehetne csinálni, de annyira gyerekek vagyunk még.

A következő két hasonszőrű uszonyos mihamarabbi tovaúszása ráébreszti horgászunkat, hogy saját szervezete is kívánja az energiát, így pihenésre kényszeríti. Észre sem vette és elment 3óra. A közben felforrósodott levegő és a 30celsius közeli hőmérséklet lekényszerítette róla a védelmet biztosító mellest, és már csak úgy félmeztelen lenget, gyakorta vizezve a fejét. Gyakori veszély ilyentájt a gutaütés, így vigyáz, nehogy idő előtt befejezni kényszerüljön a passziót.
Befejezve az evést és némi folyadék bevitelt, tovább állásra kényszerül, mivel a természet hangjait egy Ember zavarja meg többedmagával. A folyón lefelé veszi az irányt, s egy sekélyebb részen locsogásra lesz figyelmes…

2010. március 20., szombat

Streamer

Megint csak egy nagyon egyszerű kis kreálmány ez a hallégy.
Egy kis kakastoll, sarki róka szőr és mehetünk domizni!;) hétvégén kis is próbálom a Duna egy keskenyebb ágán, ha minden jól megy. Ja! A horog 10es, csak a mihez tartás végett.

Súly nélkül



Fém szemmel



Szárazon



Nedvesen

2010. március 18., csütörtök

Tavasz van

Ma kilátogattam a budakalászi Omszki-tóhoz, mert már nem bírtam itthon ülni.
Miután megláttam, hogy 10 fok van és süt a nap odakint, rögvest kinyitottam az ablakot, beleszippantottam a levegőbe, és... egy ezerötös Lada szivatóját sikerült beslukkolni. Úgy hogy nem maradt más, mint valamelyik pesthez közeli víz, ahol valószínűleg több "életet" találhatok, mint a centrumban. Felültem tömegközlekedni és már bicegtem is a vízpart felé. Ott sikerült elkapni ezeket a pillanatokat.

Fetrengtem egyet és a könyököm füvezett


Kiüti a szemem a fény


A tuskója


Nemtudja, hogy a gumi nem finom


Midge (szúnyog) - nem az ujjam óriási


Ez meg árnyéknak álcázza magát (i'm shadow shooter)


Néz, hogy mivan


Ők inkább rámsenéznek, mert a napra lehet nézni...


Ott túr


Találd meg a csukeszt!


Csendélet


ott van hátul a szennyvíz telep


Itt pisiltem titokban


Itt még nem kellett


Érzés szerint 4 vagy 5 vakondtúrás

Földi