2009. augusztus 21., péntek

Hernád II.


Nnna csak haza értem..
Mondhatnám, hogy a hosszú vonat út lefárasztott de nem mondom. Hihetetlen élményekkel gazdagodva tértem haza ugyanis újra a Hernád folyó gyönyörű vizéről. Minden okom megvan azt mondani, hogy megfogtam eddigi legnagyobb legyes halam, amit sajnos nem láthatott Dávid barátom, de tudom, hogy most ő is kiéli vágyait egy másik, igen csak jó nevű legyes vízen. A múltkori peca után, most már kicsit rutinosabban jöttem a folyópartra. Ugyanis nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy egy ádör sporttársam (Fefe) ugyan azon a helyen jóval nagyobb halakat csapott be, egy nappal az én látogatásom útán. :) Ez úton is megköszönném neki az inspirációt, amit nyújtott!



Az átlag méret most már a 25 centit rugdosta. Ez volt az alja. Előzőleg megkötött darazsaimat próbára téve meggyőztek alkalmasságukról. Akisebb halak még csak meg sem próbálták lecsapni a papájuk uszonyáról a bogarat, így csak a nagyobb méretű példányoké lehetett a kicsit szúrós, de mégis kegyelmes poli. Azonban nem bírták sokáig a strapát, ugyanis annyira a bokrok alá kellett hajigálni, hogy mind a 3db odalett.. De sebaj, gondoltam, majd felkötöttem egyet a rég bevált, fekete bogarak közül, s tovább indultam lefele a folyásnak. Merthogy egy irdatlan sok gyerekkel megáldott apuka tette tiszteletét pont az általam horgászott szakaszon fürdési szándékkal. Persze, hogy elcsendesedett a víz a halaktól. Csak ők pocsoltak.



Viszont ha ez nem jött volna közbe, akkor csak az átlagot hajkurászhattam volna. Nem így lett. Tovább sétálva felfigyeltem a bal part alatti bokorsorból hallatszó locsogásra, amit ekkor már nem az emberek csináltak. Megdöbbenve néztem, ahogy a 35-40 centis domik játszanak a partszélben, amit persze nem hagyhattam szó nélkül, s repült is a 10es poli a bokrok alá.
2. dobásra volt is jelentkező egy 35 centis példány személyében, amit rögtön egy hatalmas szívdobbanás követett részemről, ugyanis ekkora halat még nem volt szerencsém megakasztani. néhány percnyi hancúr (na nem úúúgy) és egy fotó csattanása után mehetett is vissza éltető elemébe.



Ezt a halat még egy formára ugyan ilyen társa követte, s ekkor már madarat lehetett velem fogatni, azonban ezt a halat is vissza engedve jöhetett csak a móka. Egy rontott dobás után, ahogy a bogaram a fű zöldjéből vizet ért 10 centivel a parttól, egy nagy száj jelent meg, s mögötte tolóhullám. Persze nyelte e legyet ahogy kell és kezdődhetett a "csata", ami persze csak a halnak igazi tusa. Viszont 7-8 perc fárasztás után készen álltam, hogy tarkón ragadjam. Azonban 3szori próbálkozásra sem sikerült. Hihetetlen, hogy még mindig maradt ereje elrúgni magát. Úgy döntöttem, hogy inkább kivezetem a túlparti sóderesre, s ott szabadítom meg az átkos fémtől a 45 centis halat, ami igen csak fityegett már a szája szélében. Szerencsém volt. De hiszen a horgászat egy jókora része a szerencsén is múlik.



Némi fotózkodás után természetesen ő is mehetett vissza, amint kipihegte magát. ahogy én is... remegett kezem, lábam, azt se tudtam miva'. Aztán tudatosítottam magamban, hogy ez a hal a legnagyobb, amit egy ilyen lágy pálcával, a felszínről foghattam meg. Ezután már nem jöttek hasonlók, csökkent a méret, így a kedvem is, úgyhogy jobbnak láttam takarodót fújni és megenni a maradék szendvicsemet (a 2ből).

Az utolsó halamat már figyelem is kísérte a partról, egy család érkezett, s velük egy legyes horgász, akit nagy örömmel üdvözöltem, s jó reményeket adva neki el is köszöntünk, s battyoghattam haza felé.
Remélem, ezen tapasztalatok birtokában már több hasonló élményben lehet részünk Dávid komámmal! kopkopkop. diend

Üdv! Földi

2009. augusztus 14., péntek

Csak úgy spontán


De tényleg.. elegem volt a haltalanságból. úgy döntöttem, elindulok egy viszonylag jól megközelíthető helyre, ami nincs messze Nyíregyházától és a vonatállomástól sem, bárhova is érkezem. Itt jön képbe a relativitás elmélete.
A kiszemelt hely Bőcs község határában lévő Hernád folyó egy szakasza mely a térképen valóban közelnek látszott. Tulajdonképpen autóval mégcsak közel is lenne.. De vonattal érkeztem és a helybéliek utasítása szerint jártam el, mikor is elindultam "egyenesen". Ez csupán egy 2-2ésfél kilóméternyi utat takart a folyóhoz, ami a vasúti híd alatt volt legegyszerűbben elérhető. Itt nem a hozzám hasonló horgászok vannak túlsúlyban. Kb 3méteres víz és nádas, sásos partszél fogadott. Nem is kell mondanom, ez nem a legyezéshez optimális terep, úgyhogy arrébb is álltam.
A következő helyszín egy bukógát utáni szakasz, ahol elég alacsony de annál kedvezőbb vízszint mutatta magát. Egy víztisztító telep vonja el itt a vizet a fol
yótól, ami gyönyörű képét mutatta. Persze az ide vezető út sem volt rövid, de megérte a hosszas sétát. Rekord idő alatt sikerült átvedlenem az újdonsült gázlóruhámba, amivel sikeresen át is gázoltam egy sűrű szedresen, majd egy padmajra pattanva készen is álltam a halak ijesztgetésére.
Mit ad Isten, első dobásra halat húzhattam magam felé, ami természetesen nagyon megörvendeztetett a hosszú út után. aztán tapasztal
atlanságomnak is köszönhetően egyre másra zavartam arrébb a halakat és lankadtak a kapásaim. De nem úgy a kedvem! Mindent meg akartam tenni hogy jól sikerüljön ez a spontán peca. Úgy gondolom sikerült, még ha a halak mérete ezt nem is igazolta:) Az elején 10-15 centis példányok mutatkoztak, azonban ahogy elment az egyik raj, jött a másik. idővel 20-25cm-es halakkal vehettem fel személyesen is a kontaktust. A polibogarak voltak a nyerők, viszont nem hagyott nyugodni a gondolat , hogy mást nem esznek, így erőltetni kezdtem a különböző, őzszőrből kötött sedge-eket és. . bejött. Viszont a belógó fák egyike beszedett kettőt is a favoritokból. Hihetetlen domi populáció él a Hernádban, sajnos a sok küsszel békében. Elképesztő, hogy a küszök is leszedik a 10es legyeket. úgy gondolom érdemes ide ellátogatni. Na de beszéljenek a képek! Én mocsok fáradt vagyok.
Üdv.: Földi