Alkalmam adódott egy hétig lógatni a lábam és kipihenni az iskola "fáradalmait" a múlt héten. Így elhatároztam 6 napi semmittevés után, hogy meglátogatom a domikat, az ő nyugodtan folydogáló otthonukban.
Minden nap csak az időjárás jelentést vizslattam és próbáltam időben felkelni, hogy elérjem a vonatot, de valahogy semmi sem jött össze. Ha reggel úgy tűnt jó idő lesz, délutánra tuti, hogy eleredt az eső és viharos erejű szél borzolta az idegeimet. De végül vasárnap sikerült eljutni a kedvenc vizemhez, amit áradás után találtam.
Mindenütt a parton, vízben, bokrok alatt és sóderpadokon feltorlódott ágak és fatörmelékek pihentek és várták a következő nagyobb vízhozamot, ami tovább utaztatja majd őket. Néhány centit emelkedett ugyan a víz de még így is elég alacsonynak volt mondható. Az új gázlóruhám csak arra várt, hogy vizet érjen. 3 réteg alá öltözet után be is nedvesedett a kicsike, de a lábam még így is érezte a szokatlan hideget. Szerencsére szép derült időt sikerült elkapnom, csak kisebb szellő fújdogált, ami tovább növelte a szabadság érzetem a folyómederben állva.
Mindenütt a parton, vízben, bokrok alatt és sóderpadokon feltorlódott ágak és fatörmelékek pihentek és várták a következő nagyobb vízhozamot, ami tovább utaztatja majd őket. Néhány centit emelkedett ugyan a víz de még így is elég alacsonynak volt mondható. Az új gázlóruhám csak arra várt, hogy vizet érjen. 3 réteg alá öltözet után be is nedvesedett a kicsike, de a lábam még így is érezte a szokatlan hideget. Szerencsére szép derült időt sikerült elkapnom, csak kisebb szellő fújdogált, ami tovább növelte a szabadság érzetem a folyómederben állva.
Egy húzósabb részt kezdtem vallatni, ahol a felgyorsuló víz a folyó túloldalát mélyebben alámosta. Gondoltam a hidegre való tekintettel a mélyebb részekre állhattak be a halak, amit jól feltételeztem. Elsőre egy őz szőrből készült sedge-t próbáltam 10es méretben amire volt is jelentkező, viszont elég kis méretben. Minden estere megnyugodtam, hogy van erre hal és folytattam a dobálást.
Hamar eluntam a kis 10-15 centis halakat, és úgy döntöttem, felkötök egy 10es horogra kötött fácánfarok nimfát. Hozzá kell tennem, még csak elméletben horgásztam nimfával, gyakorlatban még nem volt szerencsém, de a nagykönyv szerint cselekedtem.. és bejött.
A második úsztatásra, amikor is a túlpart elé ejtve a feneket ért a csali, rögtön egy hatalmas koppintást éreztem a boton, amire be sem kellett emelni csapott is a domi egy rendeset a combközépig érő vízből. Bele telt egy kis időbe míg kivezettem magam elé a gyors vízből és sikerült szemügyre venni a 30 centis halat. Eddig azt sem tudtam hogy fogom majd észlelni a kapást de az eltelt néhány perc megnyugtatott és még az ezt követő néhány óra is, ami alatt még 3 hasonló illetve valamivel kisebb kettő halat sikerült horogra csalni, majd vissza adni szabadságukat.
A peca végére csöppet megizzadva a kisütött nap okozta 18 fok miatt de annál nagyobb élményekkel gazdagodva fejeztem be a horgászatot, s készültem a partra gázolni, amikor egy középkorú házaspár jelent meg a vízparton húzódó bicikliútról letérve. Az """úriember""" egy vizes palackot a folyóba dobva egy cigis doboz kíséretében felém intézett egy "van e kapás?" kérdésére csak annyi volt a válaszom h van. Majd a palackba gyűrt dobozt és némi vizet még hozzá töltve a lábuk elé helyeztem néhány méterről a vízben.
A reakció csak egy semmit mondó vállvonás és némi dünnyögés volt, amit talán jobb, hogy nem halottam. Elképesztő, hogy ilyen emberek nevelik az utókort ebbe a már így sem tiszta világunkba. Mert hogy a miénk. Is. Talán majd felnövünk.
GoodFly! Földi
