Vízparti történet I.

Hűvös nyári hajnal, az ébredés nehézkes, de megéri iparkodni. Gyors előkészületek, mivel az előző napi pakolás megkönnyítette a dolgát. Mosakodás, és az elemózsia elkészítése hip hop meg van, nyúl is a bot és a táska felé. Irány az állomás, hisz már csak őt várja a 4:20as vonat!

Na meg még azt a néhány korán kelő munkást, akik az állomás előtti szofiánereket látogatják, némi lélekmelegítőt remélve. Hűvös van valóban. Esőtől nedves az aszfalt, s úgy ontja a párát, mintha füstölne. Elmereng, hogy vajon a folyó is hasonlóképp eregeti magából a szürkének ható nedvességet az egyre melegedő környezetbe? Hogy az magáévá tegye, s idővel újra vissza jutassa azt, ha szomjazik tőle.

A halak minden esetre biztos szedegetni fogják érkezésekor a megannyi alacsonyan röpülő óvatlan ízeltlábút. Vagy azokat az apró szárnyasokat, amik a növényeken rekedt hajnali nedvességtől a vízbe pottyantak és riadtan kapálózva vonzzák magukhoz a számukra véget jelentő, vízből kibukkanó szájakat.

Erre várt! Már jó ideje kémlelte az eget és figyelte az időjárás jelentést, alkalmat keresve egy mielőbbi horgászatra azon a bizonyos vízen, ahová már egyszer eljutott, és az elvarázsolta örökre. Most eljött ez az alkalom és már a zötyögő vonat kocsin ülve várta az érkezést. Még utoljára átvizsgálja a felszerelést, s megbizonyosodik róla, hogy minden műbogár és légy a dobozban van. Izgatott, hiszen felfrissült a természet, tudja jól. A kedvenc uszonyosai most még jobban vonzzák, mint a mágnes. Lassan telnek a percek. Számolja a megállókat. A vonat átlépi a megye határt és már csak 3-4 megálló van hátra, na meg A tekintélyes gyalogút eltiprása. Első találkozásukkor megszenvedett vele, de megérte! Belegondolni is fárasztó, de mivel nincs még olyan meleg, hamar elfogy az aszfalt a talpa alatt. Persze, hiszen tudja mi vár rá a fák mögött. Vagy mégsem tudja? Bármilyen meglepetés érheti a horgászt a vízen, hiszen annyira gyarlók vagyunk. Mindent mi sem irányíthatunk.

A mozdony hangos kürttel jelzi az érkezést. Már toporog, várva az ajtó nyitását, s amint lassít a vonat az ajtó nyitva és ugrik is le, ahogy megállt. Egy táska és kezében a bot, ami hozzá segítette az első legyes élményeihez a nyár elején. Annyi kellett csak. Az első búrvány a légy alatt és be is oltotta ez a szenvedéllyé fajult módszer, s a halak űzése. Egy életen át elkíséri. Ezt már akkor tudta, pedig csak akkor ismerkedett a passzióval. Lassan hivatássá fajul és ezt egyre inkább élvezi. Főleg most, hogy elhalad a gyár mellett. Monoton, kreativitást nem tűrő tevékenységek sora. Látja a munkásokat, és elmosolyodik, hiszen ő velük szemben halad. A folyóhoz, ami sokáig csak egy folyó volt a sok közül. De kegyes volt hozzá, s társak lettek. Talán egy életre, ki tudja. Nem hiszi el, hogy akik minden reggel elmennek e víz mellett, nem éreznek késztetést, hogy leüljenek a partjára és figyeljenek. Annyi a csoda a környezetében, hogy betelni sem lehet vele. Bár lehet, hogy neveltetés kérdése, mégis bele kódolták az evilágiakba a természet iránti szeretetet. Csak út közben valahol elvész, eltéved, elcsábítja valami és helyébe lép más. A modern kori vívmányaink tengernyi számából egy, ami a fiatalságot egyre inkább megerőszakolja.

De most már megérkezett és hallja a vízcsobogást! Nem is tesz mást, mint leül a partjára és figyeli, hallgatja a vizet. Néha egy-egy csobbanásra moccintja a fejét és figyel, vajon mi után nyúlt a nagyfejű? Ahogy nyújtózik a nap a fák mögött egyre magasabbra, a halak is vele mozognak, s próbálnak a melegedő partoldal felé eljutni. Néha megpillantható a magasabb partról egy két sötétebb test, aztán tovaúszik. Őket már nehezebb lesz becsapni. De próba szerencse, gondolja, és már illeszti is a bottagokat egymáshoz, fűzi a vékonyodót és köti a darazsat 16osra. Jobbnak látja ezt a méretet, hiszen a múltkor megtépte egy fejes. Most nagyobb babérokra vágyik, ezért nem is a sekélyesben keresi a látott halakat. 

A mélyebb partoldalt kezdi vallatni 2 vadmálna bokor árnyékában, ahol kicsit lassul a folyam és megengedi lakóinak, hogy megpihenjenek oltalmában. Jó táplálékszerző hely ez mindemellett. Ezt az ott beállt halak is tudják, azért is vannak ott. Mert ott vannak, mint kiderül. A második dobásra hangos burvány mellett tűnik el a polifoam anyag formázta test és reflexszerű emelés a válasz. Néhány másodperc is eltelik, míg megszabadítja az akadályoktól a halat, és már a gyorsabb víz felé tendál, de mint kiderül csak egy utolsó kirohanásig telt erejéből. Az 5ös pálca megtorpantotta túlbuzgó energiáját, amit olyan ügyesen vezetett izmos testébe és közvetítette a tiszta, átlátszó vízben. Már a kezében piheg és talán megnyugodtak mind ketten. A hal érzi, hogy nem tehet már semmit, a horgász pedig, tudja. Nem lesz semmi bántódása. Vissza kell engednie, hisz ezt diktálja a józanész.

Hiszen ha mi nem teszünk a további szaporulat érdekében, akkor sajnos elvész a sok értékünk, amivel csak itt, ebben a környezetben találkozhat a jóérzésű ember. Jól ismeretes, a rabsickodás, a törvénnyel szembe szegülő halgyilkolás bár napjainkban túl életszerűnek tűnik, ennek nem kellene így lennie.

Többször megfigyelte már, ahogy a folyón keresztbe kifeszített horgok és hálók, mintegy elvágják a folyó vénáját, aminek életben maradásához szükséges mind a benne létező anyag, így a halak populációja is. Aminek, hogy ha megváltoztatjuk összetételét, az kiesik egyensúlyából és már is éheznek tovább a mészárosok. De ezt azok még sem látják be. Élni a mának. Vagy túlélni a mát? Talán okosabban is lehetne csinálni, de annyira gyerekek vagyunk még.

A következő két hasonszőrű uszonyos mihamarabbi tovaúszása ráébreszti horgászunkat, hogy saját szervezete is kívánja az energiát, így pihenésre kényszeríti. Észre sem vette és elment 3óra. A közben felforrósodott levegő és a 30celsius közeli hőmérséklet lekényszerítette róla a védelmet biztosító mellest, és már csak úgy félmeztelen lenget, gyakorta vizezve a fejét. Gyakori veszély ilyentájt a gutaütés, így vigyáz, nehogy idő előtt befejezni kényszerüljön a passziót.

Befejezve az evést és némi folyadék bevitelt, tovább állásra kényszerül, mivel a természet hangjait egy Ember zavarja meg többedmagával. A folyón lefelé veszi az irányt, s egy sekélyebb részen locsogásra lesz figyelmes…