2014. október 9., csütörtök

Eger patak 2.1


Hatalmasat csalódtunk az Eger patakban. 

Pozitívan! 
Új pályák, vadregényes szakaszok, emberektől távol, gyönyörű, egészséges és ugyan akkor rafkós halakkal. Szenvedés volt sok esetben a parti hajigálás, de ezért széttaposni a vizet, sosem éri meg. 

Felejtődtek a gondok, bajok és végre együtt toltunk egy rekviem pecát.





Az elmúlt, mondhatom hogy évben, sem nekem, sem pedig Dávidnak nem jutott sok idő kedvenc időtöltésünkre. Közös horgászatra pedig nagyon erősen kellett emlékeznünk mikor is adódott lehetőség utoljára. Hetek óta terveztük, hogy amikor lesz egy kis szabadidőnk, megbeszélünk egy horgászatot egy akármilyen vízre, persze nem utolsó szempont volt a halfogás esélye is, így mikor megtudtam, hogy a kiszemelt Ipoly nem a legszebb arcát mutatja ezen a héten, úgy döntöttünk adunk egy újabb esélyt az Eger pataknak. És magunknak egyaránt.


Kora reggeli vonatindulás kissé hűvös, borult idő. Az okostelefonok azonban jobb időt jósoltak, reméltük tehát a legjobbakat. Tíz óra után már terepszemlét tartottunk, kerestük a halakat és gyönyörködtünk a különböző szakaszok változatos szépségében. 
Visszaséta, gyors szerelés, taktikai megbeszélés, légycsere és indultunk kalimpálni. Ami nem is volt egyszerű, tekintve, hogy parti horgászatról beszélünk mellettünk és mögöttünk légymarasztaló bokrok és fák sorakoztak, azonban ehhez már hozzá szokhattunk. 


Nagyjából a harmadik dobásra, egy látott szedés melletti bokor alját célozva sikerült egy 25 centis forma halat kivarázsolni gyönyörű, komótos, megfontolt ugyanakkor határozott kapással, ami ez után is jellemezte a halak étvágyát. Majd egy másik bokor alól az első odaejtésre megérkezett őkelme, eddigi legnagyobb domolykóm a patakból, egy kb 38 körüli egészséges, láthatóan jóllakott pikkelyes képében. Ugyan az a komótos, lassított felvétel effektus, nagyon szájszéli akadás, ezért nagyon óvatos fárasztás következett, melynek végén sikerült megszákolni a nagy dilemmával elhozott merítővel, amit azóta is áldok. Gyors fotók és irány vissza.


A jobb halakat minden esetben szakadt partszélben, külső kanyarívekben, lassabb vizek alatti gödörben fogtuk, láthatóan nem túl magas vízből azonban a lassú kapásokból kiindulva fenékről jöttek. érdekes módon viszont semmilyen nimfára nem reagáltak, pedig az aranyfejesek mindig bejöttek még eddig ezen a vízen. Nedvesre és streamerre sem volt reakció, szokásos csattanós prezentáció kellett nekik, ami ezen a patakon nekem új. Legtöbbször 14es-12es nedvesekkel vagy kis parachute-okkal horgásztunk eddig. Csakhogy azok mind más fajta szakaszok voltak. Feljebb, tisztább és alacsonyabb vízen.





A délelőtt végére kisütött a nap és a folyamatos akrobata mutatványok közepette elkövetett halfogásban és a talán kilométeres gyalogos felfedezésben meg is izzadtunk egy cseppet, ezért úgy döntöttünk megesszük az ebédünket így vissza indultunk. Egy elég hosszú erdős szakaszon is keresztül mentünk, ahol gyönyörű vadregényes, tulajdonképpen érintetlen vízparton figyeltük az árulkodó jeleket. Sajnos legyezve dobhatatlan volt minden jobb hely, ezért elhatároztuk, hogy legközelebb, engedve kíváncsiságunknak, hozunk UL pecát is és rápróbálunk. 


Mindkettőnknek olyan érzése volt a vízzel kapcsolatban, hogy erősen hasonlít újságokban, videókon látott angol pinyós vizekre. Talán kissé zavarosabb vízzel és némileg kevesebb pisztránggal, de ez a miénk, és itt vagyunk.

Dávid is megfogta a nagyját és nem könnyű helyekről, és mivel kis vízről van szó, sok esetben egy-egy halas helyről csupán egy halt tudtunk fogni, az után az összes többi ott tartózkodó hal menekülőre vette.



Láthatóan kezdtek összeállni a halak, erősen hűl már a víz és csapatokban úsztak a halak akár a fent lebzselő kisebbek, akár a gödrök mélyén tanyázó nagyobbak. Bár a napsütés sok halat felcsalogatott a víztetőre, sok esetben pont ez volt a balszerencsénk. Na meg a sok műanyag palack, amit vagy egy magasabb víz hozhatott le, vagy pedig a környező területekről visszavonuló belvíz, ahogy a mezőn sétálva láttuk is nyomait. Egy két helyet még kipróbáltunk aztán időnk fogytán, vissza indultunk keresve egy feljebbi szakaszt, ahol már korábban is volt szerencsénk halat fogni.



Örömmel láttuk, hogy a fenti, városi és ipari park alatti területeken is szép számmal voltak jelen az eddig számunkra nem látott méretekben is a domik, csak sajnos az alacsony és tiszta vízben és a parti ropogtatós lépteinknek köszönhetően, ha egy halat megriasztottunk, az vitte a hírt a többinek és a banda nagyja tovább állt. Minden esetre így is sikerült Dávidnak nagyobb halat akasztani és én is elszórakoztam a kisebbekkel. Legyek tekintetében itt inkább a nedvesekkel lehetett aprítani. Red tag, alexandra, és különböző élénkebb farokkal ellátott fantázialegyek vitték a prímet. Jó volt ez a peca és természetesen már tervben egy újabb. Csak jöjjön össze minden! :)












                 


Földi

6 megjegyzés:

  1. Szia. Ügyes voltál. A szokások jó képek.- Ami viszont egy kissé elszomorít. A képeken a háttérben lévő szemét. Tudom itt a Zagyván sem lehet már fotót csinálni hogy egy zacskó vagy palack ne lógna a képbe. Ez van. Ma már a települések környéke, sőt még messzebb is ilyen.
    Pecázz sokat. És oszd meg az élményeid!

    VálaszTörlés
  2. igyekeztem olyan képeket készíteni, ahol ezek a zavaró és elszomorító tényezők nincsenek jelen, azonban ez nem volt egyszerű. szerettem volna a környezetet is nem csak a halakat megörökiteni, hiszen gyönyörű helyeken talpaltunk :)

    VálaszTörlés
  3. régen láttalak bro!
    örülök, hogy tolod még a blogot! jó volt visszaolvasni (is)

    VálaszTörlés
  4. ja, viszont! kellene tolni egy közös pecát már, mikor értek rá?

    VálaszTörlés
  5. Halló !!
    Ez király volt! Szép fotók! :-D
    üdv. Muki!!

    VálaszTörlés
  6. Üdv.!
    Örülök hogy, tetszett. Hogy egy barátomat idézzem: "Szart nem eszünk!" :D vagy legalábbis megpróbálunk nem enni...

    VálaszTörlés