Minden indulásra készen, összecuccolva. Kis késéssel ugyan, de elindulunk, s este 9óra környékén megérkezünk Dávidékhoz Hatvanba. Mint kiderül, az esti Egerbe tartó vonatot már lekéstük, de jön az ötlet, hogy ugorjunk le kocsival, ami egy óra múlva meg is történik, amint haza érnek barátom szülei. Helyesbítek: elindultunk..
Na itt jött az este szerintem döntő momentuma. A kérdés, ami így hangzott: Gabi, mennyünk pályán, ami gyorsabb, és csak egy rugóba kerül a matrica, vagy válasszuk a rendes autóutat. Kis habozás után ráböktem, hogy mivel későre jár, s nem akarjuk éjszaka zavarni a nagyszüleid, legyen a pálya.
A következő kb 10km-en eldőlt, hogy mégis késői zavarkodás lesz a dologból. Ugyanis egy sávváltást követően fura szaggató hangra lettünk figyelmesek. Lehúzódtunk, s megállapításra került egy jobb hátsó defekt. Na most nem tudom ki, mennyire ismeri a renault-kat, de én most kerék-csere szempontjából megutáltam őket. legalább 15-20percbe tellt a pótkerék felfüggesztésének "felfüggesztése", s csak ez után tudtunk foglalatoskodni a cserével. Had ne kelljen mondani, vak sötétben, mellettünk kamionok téptek 130al és egy mobiltelefon került elemlámpa funkcióba.
Pontban éjfélkor nyílt a kapu és begurultunk. Természetesen, ahogy ez rendes nagyszülőkhöz illik, seregnek elegendő vacsival várt minket a nagyi, cseppet sem fáradtan! Teletömtük magunkat és irány aludni.
Pontban éjfélkor nyílt a kapu és begurultunk. Természetesen, ahogy ez rendes nagyszülőkhöz illik, seregnek elegendő vacsival várt minket a nagyi, cseppet sem fáradtan! Teletömtük magunkat és irány aludni.
2009. december 5. - 07:00 - kelés, pakolás, kávé, öltözés és indulás a városi szakaszra. Ekkor még nem sejtettük, hogy olyan kérdésekkel kerülünk szembe, amit nem tudunk megválaszolni. Ahogy megérkeztünk összedobtuk a szerkókat, és irány a patakpart, két panelsor között. Néhány szedést megpillantva repültek is a legyek, kicsit messzebb a az úttól. Első halam sajnos akasztást követően a part közelben lemaradt de a másodikat már sikerült a kezembe csúsztatni. Viszont a benyúló fák megnehezítették a dobást, nem akartuk felzavarni a vizet, partról dobáltunk, ami Dávidnak is kicsit rossz kezére esett, tekintve, hogy a jobb partról horgászott. Persze nekem sem ment könnyen, sikerült is felakasztanom pár legyet egy fára, de szerencsére visszaszereztem.
Egyszer csak a patakban egy nagy csobbanásra lettünk figyelmesek. Először azt hittem valami jobb halat akasztott barátom, de ugyan olyan meglepett arcra találtam tekintetében. Hamar kiderült, hogy az emeletes ház egyik erkélyéről érkezett a "támadás" egy feleses üveg személyében, amit nagy meglepetésünkre egy idős "hölgy" dobott felénk. Megkérdezésünkre csak egy uninteligens válaszra méltatott, amiből nem jöttünk rá pontos szándékára tettével kapcsolatban. Néhány perc múlva egy újabb csobbanás... "Nem hiszem el.." gondoltam, és megláttam egy fiatalabb embert az egyik erkélyről beslisszanni. ...ha valaki tudna rá magyarázatot, hogy miért dobálnak az ott lakók, csendes horgászokat és szennyezik üveggel és rohadt almával a patak környezetét, mindenképp jelezzen!
Mindezeket félre téve a következő néhány órában nagyszerű élményekkel gazdagodtunk, nimfával és szárazzal egyaránt sikerült halat fogni, mindenféle méretben. Kedvenc és legeredményesebb pálya mindkettőnk számára a kertek alatti szakasz Andornaktálya és Nagytálya környékén. Leginkább a mélyebb részekből sikerült nagyobb halakat fogni, de feljöttek a szárazért is.
Ezek nagy százalékban őzszőr sedge-ek voltak 10es méretben. De a sötétebb aranyfejes nimfák is bejöttek Dávidnak, nekem nem produkáltak halat. Egy nagyobb téglát a vízben, felfordítva sok apró lárva és rák mutatta magát. Ennek alapján kötöttük a nimfákat és bejött.
Lejjebb autózva behajtottunk egy tanya félére, s ott folytattuk a patak vallatását. Változatos vízzel akadt dolgunk, mély és sekélyebb részek váltakozásával. Innen is fogtunk egy pár halat, de ahogy követtük a folyást egyre gyérebb lett a fogás így nem maradtunk sokáig. Dávidnak szakított egy jobb hal, nekem pedig csak leakadt. Az átlag 18-23cm között volt, de így is hatalmas élménynek bizonyult egy ilyen kis vízből.
A peca végén megállapodtunk, hogy beszerzünk legközelebb mindeketten egy-egy patakosabb botot. A bokrok alá nem volt könnyű beejteni a legyet. Pedig a nagyobbak ott pihentek! Megettük a maradék csoki mikulást és el is indultunk, hiszen nekem indult a vonatom. Persze csak egy kiadós kései ebéd után:) Köszönjük a nagyszülőknek újra!
Ezek nagy százalékban őzszőr sedge-ek voltak 10es méretben. De a sötétebb aranyfejes nimfák is bejöttek Dávidnak, nekem nem produkáltak halat. Egy nagyobb téglát a vízben, felfordítva sok apró lárva és rák mutatta magát. Ennek alapján kötöttük a nimfákat és bejött.
Lejjebb autózva behajtottunk egy tanya félére, s ott folytattuk a patak vallatását. Változatos vízzel akadt dolgunk, mély és sekélyebb részek váltakozásával. Innen is fogtunk egy pár halat, de ahogy követtük a folyást egyre gyérebb lett a fogás így nem maradtunk sokáig. Dávidnak szakított egy jobb hal, nekem pedig csak leakadt. Az átlag 18-23cm között volt, de így is hatalmas élménynek bizonyult egy ilyen kis vízből.
A peca végén megállapodtunk, hogy beszerzünk legközelebb mindeketten egy-egy patakosabb botot. A bokrok alá nem volt könnyű beejteni a legyet. Pedig a nagyobbak ott pihentek! Megettük a maradék csoki mikulást és el is indultunk, hiszen nekem indult a vonatom. Persze csak egy kiadós kései ebéd után:) Köszönjük a nagyszülőknek újra!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése