The Complete Angler - full lenght version

Úgy tartják Angliában, hogy az angolul íródott, legnagyobb darabszámban eladott irodalom a The Complete Angler. A Biblia és Shakespeare munkásságai után. Nos a több részből komponált 2008as filmet most láthatjuk a neten is!

                    

Földi

Steps

Földi

Széjjelfagyva

Kinéztem kicsit a vízre, gondoltam szétnézek miújság. Magas és húzós víz, elöntött bokrok és fák. Néhol azért lassabb vizet találtam, persze rá is próbáltam és teszteltem néhány hallegyet. De semmi.. a halak eltűntek. Vagy inkább eltüntették őket. Az ujjaim széjjelfagytak, de legalább mozogtam és új, érdemes helyeket találtam a pecára.
Tavasszal visszanézünk! gutenapetit!

F.

A 2010es év leguniverzálisabb sztrímere

Fogott domit, balint, sügeret és csukát, de még jászok is ütögették...!
Ő az:

F.

Epoxy

Fórumról lesve:
10es és 4es horgokra "kötöttem" egy pár darabot. Nem tudom, hogy a gyakorlottabbak hogy csinálják, de nekem a rétegesen (3X) felvitt gyanta sikerült a legjobban. Így kaptam a legformásabb, legtisztább felületű darabokat.
Ha időm engedi, megrémisztgetem vele a sügereket valahol a közelben. Mivel sajnos lenyúlták az irataimat, messzire nem tudok kocsizni...

F.

Vízparti történet III.

A napkelte most nem a vízparton érte, mivel a passzust csak kipihenten tudta folytatni, az előző napi folyamatos lengetés és koncentráció kimerítette némiképp. De most már tapasztaltabban fog a húzós vízbe gázolni, hisz ez a folyó tegnapig ismeretlen volt számára, csak fotókon és elbeszélésekben látta és hallott róla.

Újra ott állt a partján izgatottan és arra gondolt, milyen szerencsés, hogy ezt a csodálatos folyamot horgászhatja, s az megannyi szép hallal ismeri el a tiszteletet, amit iránta érez és mutat. Kicsit ugyan magasabb volt a víz az átlagosnál, azonban ez még senkit nem riasztott el egy ilyen szép napon, mikor a szeme előtt szállt fel a pára, s egyre többet engedett magából látni a táj, a folyó. A szemközti magas fák a hegyoldalon százféle színben pompáztak, az élénkzöldön keresztül a tűzvörös, őszt idéző meleg színekig. Egyes elsárgult levelek halkan hulltak alá, s érkeztek simán landolva a vízen, némi zavart keltve így a felszínen szedegető kisebb pisztrángok közt. Elvarázsolta ez a miliő és percekig csak ült a reggeli párától nedves magas fűben, várva hogy megérintse a halfogás vágya.

Lassacskán repdeső rovarokra lett figyelmes maga körül, de mindközül a vízen landoló kis kérészek izgatták igazán. Olívzöldek, sárgák, barnák. Mindből érkezett több száz, körülbelül fél órás időközönként, különféle méretekben. A halak láthatóan ezen rajzásokra vártak, s megélénkült a víz, ahogy az első kis hosszúfarkú elsuhant az ígéretesebb helyek fölött, majd méltóságteljesen a vízfelszínre ereszkedett. A kisebb kérészekre akadt sok jelentkező, de ahogy a nap egyre magasabbra emelkedett, a rajzás kis szünetet kívánt. Így a horgászok is, kik egész délelőtt éles szemmel figyelték a mozgásokat és ostorozó mozdulatokkal a vízfelszínt dobálták.

Ő is elfáradt, lehűtötte szorgos kezét a hűs folyamban, majd lepihent egy még szárazon maradt kis sziget csoport mellett. Egy partra vetett tuskóra telepedett, és figyelte a még talpon maradt társait, próbálta a meghatározóbb mozzanatokat megragadni, megörökíteni masinájával. Egyesek a rohanó folyóval harcoltak, mások csendes beszélgetésbe elegyedtek a másikkal, az eddigi tapasztalataikat megosztva, s várva a következő rajzást.

Lassan kipihentnek érezte magát, s úgy döntött, meghorgássza a sziget mellett húzódó langós medencét, melynek vége a főfolyás jobb oldali ágába csatlakozott. Itt látott reményt a halfogásra, azonban léptei lassan követték egymást, szemei fürgén kémlelték az előtte tovasodródó rovarokat. Az egyik vizet érő bokor ágai, mintegy kaput képezve fogadták magába az arra úszó nagyobb testű kérészt, majd mielőtt kiért volna túloldalán egy fehér száj emelkedett ki a vízből, s elnyelte a rovart. Mivel mindennek szemtanúja volt, rögtön maga felé terelt egy a vízre érkező szárnyast, s máris egy hasonló imitációért kutatott a dobozában. Jól felkészült, így meglepetés nem érhette. Meg is találta a megfelelőt, s bár némiképp nyűtt volt előkéje, ki kellett bírnia egy tiszta terepen folytatott „küzdelmet”. Beolajozta kicsit a legyet és már repült is a bokor alá húzó driftbe. Vigyázva, kis loopot hagyva csak zsinórjával, hiszen nádas húzódott néhány méterre a háta mögött, elválasztva a langót a gyors folyástól.

A légy tisztán ért vizet, s sodródott is a kiszemelt hely felé, amit egy szép sebes őrzött. Kiderült, hiszen a bokor alatt már várta következő áldozatát, azonban mikor ráfordult, elfelejthette kinyitni a száját, mert csak egy burvány mutatta, hogy érdeklődött. Az akasztás sajnos elmaradt, de ez a szituáció elég volt ahhoz, hogy a horgásznak torkában dobogjon a szíve. Nem mozdult egy tapodtat sem, megigazított a legyet és kis idő múlva szállt is vissza. Azonban ez a művelet sokszor megismétlődött, légyigazítás, szárítás, zsinórsimítás. A sokadik dobásra lett csak figyelmes, hogy a hal beállt egy növény torzsa mögé, s már nem a kis sodrásban vár, hanem az álló vízben, ami a napfénytől óvott bokrok ágaitól eddig rejtve maradt a horgász szeme elől. A következő dobást hosszabbra igazította, majd kicsit visszatartva, a torzsa mögé siklott a légy. A reakció nem maradt el, s a fehér száj újra kiemelkedett, elnyelve a legyet, ami akasztást követelt és meg is történt. Néhány bukfenc után a kristálytiszta vízben megcsillant előtte a hal hosszúkás teste, aztán a hálójába csusszant a gyönyörűséges sebes pisztráng, az eddigi legnagyobb, amit a folyó adott neki. Megcsodálta a halat, néhány másodpercig pihegtek mindketten, majd útjára engedte a pöttyös hátút és az szép lassan beleolvadt a mederbe.

Összeszedve hálóját úgy gondolta tovább áll és a még előtte elterülő szinte tükörsima vizet próbálja vallatni, mivel kisebb halak locsogtak az előző próbálkozása alatt is, ezzel is ingerelve, hogy álljon tovább és próbálkozzon másutt.

A sokadik ficánkoló kis halat csúsztatta a kezébe, ugyanis a háló szükségtelennek látszott. Egyszer, ahogy kitekintett a gyors folyásra a háta mögött, az egyik nádsor hagyta nyiladékon keresztül egy vízre érkező nagyobb testű kérészen akadt meg szeme, mely a következő méteren el is tűnt. Nem látta tisztán hova lett, ezért a kezében pihegő halat visszaengedve már fordult is a nádsor irányába, lassan felcsévélve a vízen futó zsinórt. Nem ment túl közel, de úgy helyezkedett, hogy lássa a sodorvonalat és az arra úszó következő rovart.

Ahogy megjelent a távolban egy vízre pottyanó kérész, végig kísérte az útját, s ahogy az elérte a húzó és a lassuló víz találkozását, egy hatalmas vöröses test emelkedett előtte és szedte le a barnás rovart, majd a következőt egy másik hal, mely hasonlóan termetes volt.

A szava is elállt. Hasonló hallal még nem volt dolga, ezért kapkodva kezdte lefejteni zsinórját az orsóról, majd egyre többet engedve neki a levegőben a látott halak irányába repítette az előző halak rongyolta előkéjét, rajta a hasonlóan tépázott léggyel. A második úsztatásra fel is jött érte az a csodás hal, s hitetlenkedve emelt bele a látott kapásba. Igazából a bevágásra sort sem kellett nagyon kerítenie, hiszen a hal azzal a lendülettel, amivel lehúzta a legyet valószínűleg meg is akasztotta magát, hiszen a termete ezt lehetővé tette.

Idegei pattanásig feszültek, s imádkozott, hogy előkéje ne ezt tegye, hiszen az utóbbi halak tépázta nylon nem volt vastagabb 0,12mm-nél. Szidta magát már-már hangosan, körül is nézett, hogy nem hallja e valaki, de oly mindegy volt, hiszen most élete halával küzdött valószínűleg. A bestia föl s alá úszott a gyors folyásban, mintha rá nem lettek volna érvényesek a fizika törvényei.

Már vagy öt perce kínozta a horgászt, mikor a hal arra szánta magát, hogy fáradságában inkább a folyónak lefele vegye az irányt, s ekkor, mivel nem tudta követni a halat, kiengedte a féket és lassan zsinórt adagolt a hihetetlen erejű uszonyosnak, hátha meggondolja magát, hiszen nem tudta követni a folyón sem a nádszél, sem pedig a mély, rohanó víz miatt. A hal mikor már az alátétzsinórig húzta le orsójáról a madzagot, egy utolsó rohamot intézve, fejét megrázva, abban a pillanatban elpattintotta a vékony, elmacskásodott előkét, majd szájában a fémmel ott hagyta a remegő lábú horgászt.

A csalódottság, amit abban a pillanatban érzett, végig kísérte a következő hónapokban is és átkozta magát. Viszont ez tovább ösztönözte, hogy legközelebb is tiszteletét tegye ezen a csodálatos vízen és megmérettessenek. Próbára tették és úgy látta, még nem készült fel egy akkora élményre, amit az a robosztus élőlény adhatott volna neki. De így újra van miért gyakorolnia, megkötni újabb és újabb műlegyeket és még inkább megbecsülnie azt, amije van. Tisztelnie a természetet.

Földi

A sas

Hamarosan összeállnak! :)

F.

Marabou again

Kipróbálva. Faszán riszál!
F.

  

Hobby shop flies

F.

A minap szörfölgettem a különböző legyes oldalak közt és az egyiken rátaláltam egy honi fotósra és legyeshorgászra. Nekem bejöttek a képek és tovább facsarják szívem a gyönyörű finn tájak és halak.

Jó látni a sok neves fotós közt egy magyart is! Csekkoljátok!

www.naturephoto.zenfolio.com

Földi

Hó és fagy

Fotó: P. Attila

 Fotó: Földi

Földi

Kérészke

 

Egy kis mozgókép: