2011. június 13., hétfő

Virágzás



Valószínűleg egy napot késtem, mert helyi horgász szerint előző nap 100szor annyi repült. Nagyon nem érdekelt a dolog, hiszen a virágzásról, amióta legyezek, mindig lemaradtam vagy a vizsgák vagy más elfoglaltság miatt, esetleg az időjárás szólt közbe. Most is fujdolgált a szél kicsit, mindenképpen ki akartam menni, így hát faterral elindultunk Tiszatelekre egy csónakkikötőnek nevezett kis öbölhöz. 







Maga a hely mindenféle horgászmódszerre alkalmas, viszont a kérészek jobb szeretik a mélyebb magasabb part alatti agyagost, ez viszont inkább hasonlított egy iszapos strandra. A kanyar külső íve viszont a kihúzó részén már kövezett, agyagosabb magas part, így oda kellett valahogy eljutnom sajnos a parton. Vékony agyagpárkányon vezetett az út egy kisebb fajta langóhoz, itt jelentek meg az első virágok, s nem telt el sok idő a halak is észre vették a nász kezdetét. Fél 6körül érkeztünk, azonban a rajzás olyan fél7 körül kezdődött és 8ig tarthatott.

A vízből kikelő rovarokat folyamatosan szedő halak partról is jól láthatóak voltak, egyik a másik után jelent meg a felszínen, sokszor kicsapva a vízből. Ezek javarészt balinok voltak, először a sodor vonalban keresve a kérészeket, aztán a lassúbb részeken megjelentek a domik és jászok, amik halkabban, de mégis látványosan hatalmas burványokat produkálva szedték a kaját.
Első dobásom közvetlen egy burvány mellé érkezett, sajnos nem vette észre a hal, majd a második dobás a nagy domicsapat közepére esett, lassú bevontatás mellett kb a harmadik mozdításra rávágás, azt hittem megáll a szívem. Elpattant a zsinór a hatalmas ütéstől. Bár lecseréltem a zsinórt, az este folyamán ez még kétszer megismétlődött, valószínüleg a harcsák játszottak velem.


Ezt leszámítva folyamatos szedések mellett az ember sokszor azt sem tudja hova dobjon, micsináljon, szóval mindenfelé, ahol szedést láttam dobtam. Persze csak korlátolt sávban, hiszen mögöttem egy 4 méter magas part húzódott, tele gallyakkal, és bokrokkal. Bő másfél órás peca alatt 2 halat sikerült fognom, több mellé vágott, volt amelyik szakított, és még a nyárfaszösz is előkerült valahonnan a víz tetején az este végére.  Több harcsa fordulást is megdobtam hiú reményeket táplálva, de sokszor a sörös palackokon pattant a legyem, ami inkább szegte kedvem, mintsem ösztönzött volna.
Mindezek mellett egy hihetetlen élmény ezeknek a sárga kis csodáknak a rövid életét nyomon követni a felszínen, akár horgászni indul valaki, akár csak megnézni a nászt. A tiszai naplemente pedig semmihez sem fogható. Ajánlom mindenkinek!


Földi

2 megjegyzés: