Bodrogos téma

Sikerül leszervezni egy kis délutáni túrát Szalai Gábor Lászlóval, hiszen az újságban olvasott cikkei nagyon felspanoltak, nagyon megtetszett az az ártéri környezet, ahol azokat a gyönyörű jászokat fogja. Találkoztunk már ez előtt a fehován, már akkor beszélgettünk a közös pecáról és most összejött. Kora délután, ahogy végzett Laci a munkával, megpakolt kocsival gördült be a parkolóba, aztán gyors üdvözlés után rakodtunk is a csónakba. Röffent a moci és egy-két kilométer hajókázás után kanyarodunk is a hely felé, ami már kintről sejtetett valami misztikusat. 

Gyönyörű csendben és környezetben haladtunk ekkor már az elektromos motorral hajtva a ladikot, közben figyelve az elárasztott bokorsorok, vízbe hajló faágak és vízbe dőlt fák alját, hiszen néhány nap alatt emelkedett a víz közel 40-50centit, de talán még többet is, így víz alá került az aljnövényzet nagy része. A víz kicsit opálos, de 10-15 centit azért átlátható volt. kisebb-nagyobb szedéseket már láttunk helyenként, de az úti célunk egy zsilip és környéke lett volna, így hát haladtunk tovább. Aztán megláttuk a zsilipet, amikor is Laci megállapította, hogy a víz az áradás miatt befele húzza a vizet, nem úgy néhány napja, amikor kifelé tolta az ártérről, ő akkor úgy fogta a halakat. Na de sebaj, ez nem adhat okot a szomorkodásra, kikötöttünk, rögzítettük a csónakot és igazgattuk magunkat, hogyan is kéne megoldani ezt a pergetés vs legyezés dolgot, ugyanis fák alatt, fák és bokrok előtt álltunk, nem sok helyem volt dobni, na. Valahogy azért megoldottuk a dolgot, szűkösen, de valahogy elfértünk. 

Hamar feltűnt hogy kölyök balinok abajgatják alulról a kishalakat, amik elég nagy számban gyűltek össze a zsilip környékén. Én, bár nem ezért jöttünk elsősorban, megpróbáltam közülük elcsípni egyet, azonban valamiért folyamatosan mellé vágtak a csalinak, vagy kis ideig akadtak csak, lerúgták magukat a kis 3-4centis clouser-ről. Aztán Laci átnézett a zsilip túloldalára. Kb negyed óra múlva ballag vissza nagy vigyorral az arcán és egy hatalmas jásszal a kezében: "Megtaláltam őket." mondta. Hát aki tud, az tud. Szerettem volna legyezve horogra keríteni egyet, azonban a túloldali terep nem volt éppen megfelelő a módszerhez. Ezért hát pergető bottal indultam neki, sajnos nem sok sikerrel. próbáltam mélyen, kicsit fentebb. Állati húzós volt a víz, mégis onnan jött a hal. Érdekes gondoltam. Aztán visszamentünk a ladikhoz. 

Én még szerencsétlenkedtem egy kicsit a dobások megfelelő kivitelezésével, valahogy mindig útban volt valami. Ha meg nem, izgultam hogy útban lesz ezért elk*rtam a prezentálást és érdekes formációkban ért vizet a csali. Ekkor már sötétebb csalikkal próbálkoztam és a kb 15 méterre lévő fák alját próbáltam elérni. De nem sok sikerrel, a víz sokszor egy jó dobás után elhúzta a csalit a kívánt helyről. Sebaj, gondoltam, mögöttünk is volt egy sokkal csendesebb elárasztott terület, néha láttam fordulást, miért ne dobjam meg.. Így tettem. 

Először csak lestem a vizet, a szemüvegben jól kivehető volt a különböző halak teste a vízfelszínen. Láttam domolykókat kettesével fel-fel tűnni, majd alámerülni, balint komótosan cirkálni, kis keszegeket csipegetni és hatalmas jászokat bandázni a lábam előtt! Meghűlt bennem a vér mikor megláttam őket. Először csak valami hatalmas halra gyanakodtam, fekete lett a víz hirtelen, majd egy "kisebb" testet véltem kitűnni a nagy feketeségből. Aztán a piros úszói. Nem hittem a szememnek, de nem mertem még levegőt venni sem. Kb tíz, kiló körüli jász haladt el előttem, komótosan haladva a part felé, a sekélyebb vízbe. Nem dobtam rájuk. Azonnal nem :) Aztán amikor megpróbáltam a felettem lévő fa gondolta úgy, hogy megvédi tőlem ezeket a gyönyörű halakat. Kicsit szidtam magam, hogy a hidegvér már megint elfolyt valahová, de hát nem sok hasonló élményem van ilyen környezetben. 

Gondoltam visszafelé a túloldalon közlekednek majd, ezért az előttem lévő szűkületet dobáltam a fa árnyékából, ami elvette ugyan a legyemet, megkímélt a napszúrástól árnyékával. Rendületlenül görgetem továbbra is a kis fekete nyúlszőr sztrímert, majd egy pillanatra egy sötét pikkelyes alakot látok egy tuskó alól kifordulni. Na hát ez meg mi lehet? Hatalmas jászra gyanakodom, és rádobok. Engedem süllyedni szépen a csalit, majd kicsiket pöccintve húzom felfelé. Amikor már épp meglátnám a hallegyem, ugyan az a pikkelyes test jelenik meg mögötte, és mikor már majdnem a vízfelszínen jár a pici zonker, a test kinyitja bajszos száját és elnyeli, majd fordul a tuskó alá... Igen, egy hibátlan 2-2ésfeles pikkelyes ponty nyúlta le a csalimat, mivel ez után már nem láttam, szakadt a 16os előke. Na igen...

De nem adtam fel, figyeltem továbbra is mereven a vizet, majd megpillantottam egy negyvenes körüli balint, ez is csak úgy komótosan elúszott előttem, a hátam mögé. Végig figyeltem merre tart, majd mikor eltűnt rádobtam a vélt útvonalát keresztezve. Olyan 3at ha belehúztam a zsinórba jött az ütés és a fárasztás. Baromi jó erőben vannak ezek a halak. Tudom tilalom van, de sajnos nem bírtam megállni a sok szerencsétlenkedés után és elrontott kapás után. Gyors fotó, vissza a vízbe.

Ezek után még megpróbáltam hosszabbakat dobni, azonban a húsz méter már igencsak nehezen sikerült és még így sem értem el a kívánt távolságot. Ugyanis több burványt és szedést láttam az előttem srégen elterülő bokorsor előtt és mellett, ami túl messzinek bizonyult, tekintve, hogy egy fa alól kellett hajigálnom és felettem a fák ágai alig fél méterrel lógtak fejem fölé. Bár láttam még szép halakat megfordulni elérhetőbb helyeken, azokat valahogy nem érdekelte sem a száraz légy, sem a nimfa, sem pedig a különféle, erre az alkalomra kötött streamer. A kicsi zonkerlegyek farkai sokszor, valószínűleg a fura fák alatt használt dobótechnikám miatt, többször átestek a horog öblén, így sokszor igazításra szorultak, és mivel viszonylag nyugodt, alig áramló vízről volt szó, nem fejtették ki a kívánt hatást. Ezért próbálgattam a kicsi bucktailből kötött variációkat és a hosszú szálú zsenilia formálta testűeket is. Utóbbiak több balinnak megtetszettek, azonban az akadás valamiért mindnél rosszul sikerült.

Kisétáltam a vízből és Lacit figyeltem. Alig, hogy letelepedtem mellé, a hosszú csendet megtörve láthatóan erős ellenállásba ütközött egy pontos dobást követően. Egy vaskos fa alól jött a jelentkező egy hatalmas jász személyében, ami megint csak megdolgoztatta a kis pergetőpálcát. Láthatóan jól ült a horog, majd mikor kiszabadította azt a hal szájából egy gyors fertőtlenítés és néhány fotó után természetesen ez is vissza került a vízbe.



Tovább dobálta a műcsalit, ami az előző jászt is hozó körforgó villantó volt, majd alig pár méterre egy erős akasztást követően és harcias ellenállás után egy csodaszép színekben pompázó, jóllakott sügért terelt keze elé. Mindezek után úgy gondoltam tartunk egy kis szünetet, megettük a szendvicseinket Lacival és azon gondolkoztunk arrébb állunk kicsit és a túloldalról próbálunk rá az általam horgászott csendesebb öbölre. Kilavíroztunk tehát, megkerülve a két vizet elválasztó szárazföldet és elkezdtünk horgászni. De nem sok minden történt, lehet, hogy meghallottak a halak, hiszen bár alig hangosan, mégis kopácsoltunk a csónakban, és egy két akadásunk is volt a fákra, ezt a halak meghallhatták. "Az a baj, hogy ezek a halak nem hülyék." állapította meg Laci, és bizony igaza volt. Rafináltak ezek az ártéri halak, hozzá szoktak a csendhez, amit mi megtörtünk. Némi peca után vissza siettünk az eddig halat adó helyre, mivel egy másik horgász motorhangját véltük hallani, aki mint kiderült, egészen ráállt nagy robajjal az általunk dobált helyekre... Úgyhogy inkább szedtük a sátorfánkat és új helyek felé vettük az irányt.


Az élő Bodrog volt az úti cél most már, azonban még hajigáltuk folyamatosan a bokrokat. Mindhiába. Valamiért megszűnt a halmozgás, elvétve láttunk csupán kisebb balin hajtásokat. Aztán kiértünk a kis csatornából és felfelé vettük az irányt, majd lehorgonyoztunk egy jónak vélt helyen. Megjegyzem abszolút a gájdomra támaszkodtam, hiszen úgy ismeri a vizet, mint a tenyerét. leeresztettem hát a súlyt és dobálóztunk. Laci akasztott egy kis balint, aztán gondoltuk csorogjunk lefelé. Közben dobáltuk a part menti bokrosokat, kiszáradt és vízbe dőlt fák alját. Épp elhaladtunk a csatorna kijárata előtt és egy száraz bokrost vallattunk, mikor Laci akasztott. Balinra gyanakodtunk, azonban néhány másodperc múlva egy hasonlóan szép jászkeszeget emelt ki a vízből. Nem gondoltuk volna, hogy még bele akadhatunk egybe, de Lacinak sikerült.

Lejjebb csorogtunk, közben egy csaliszabadítás, aztán fogtunk még fejenként egy-egy kölyökbalint, majd mondtam Lacinak, hogy én még rápróbálnék az előző jászt adó terepre, ezért visszakanyarodtunk és le is horgonyoztunk előtte. Rendületlenül dobáltam, közben figyeltem minden zsinóradagolásnál és próbáltam szépen kivitelezni a prezentációt, bár sok értelme nem volt, hiszen 3centis báktéllel űztem, gondoltam mégis csak a miheztartás végett...
Na meg Laci is hajolgatott néha, mondván nem mondja, hogy nem félelmetes. Szóval az volt, pedig kb 2méterre állt tőlem a ladikban. Hozzá szoktam a bokor alatti dobásokhoz, úgyhogy gyorsan visszaálltam fej fölé. Igyekeztem az alá a bokor alá sodortatni a legyet, ahonnan az előbb jött a jász, majd a sokadik dobás után néhányat pöccintve a zsinóron egy halvány ránehezedést éreztem, amire megemeltem a botot és az erősen visszarúgott. Kb tíz másodpercig éreztem a halat, majd mikor megláthattuk volna teljes valójában, egy burvány és egy hascsillantás után le is rúgta magát. Ott álltam tehetetlenül és csalódottan. Egy kiló feletti jász lépett meg az előbb és nem láttam sok esélyét, hogy újra találkozzam eggyel, ugyanis erősen zuhant már a napkorong az égről.



Tovább csordogáltunk immár alig látva hova is dobunk, de sikerül épp pár centire hajigálni a parttól, ami szép kis balinokat adott nekem, Lacinak pedig egy bő kettest tulajdonképpen ugyan arról a helyről ahova én előzőleg dobáltam.. Talán a körforgó keltette rezgések jobban ingerelték a ragadozót, minden esetre alig lehetett megemelni a halat, egy darabig csak úszkált, karikába hajlítva Laci botját. Harcsára gyanakodtunk vagy valami farokba akasztott nyurgára. Aztán néhány perc múlva megláttuk a halat, nagy vigyorral a szánkon. Tarkón ragadva a halat, Laci megjegyezte, hogy már jó ideje nem sikerült ekkorát fognia. Készült a kép és sutty vissza a vízbe.

Nem voltam dühös egyáltalán az elment halam miatt, viszont megint találkoztam eggyel, ami miatt biztos vagyok benne, hogy még vissza kell térnem ide.

a Laci balinja :) (körforgó, a hely ugyanaz)

végül egy kis videó a nyugiról

                                    

Földi