2012. november 17., szombat

HorgászTam

Horgászni voltam. Illetve korrektebb leszek, mondjuk inkább, hogy megpróbálkoztam a halfogás egyik, térségünkben egyre népszerűtlenebb és sokak által eredménytelenül űzött módjával. Nem, nem kifejezetten a műlegyes horgászatra gondolok. Egyszerűen csak magára a HORGÁSZATRA.

---

Az idei nyár sehol az országban nem volt tekintettel sem a mezőgazdaságra, sem pedig a horgászatra. Most csak mondtam ezt a kettőt, mert enni is szeretek és horgászni is. Nos a kettő ott függ össze jelen helyzetben, hogy a növényeket locsolni ildomos, ha aratni szeretnének. Na de honnan. Hát a közelben csordogáló, folyó, hömpölygő kanálisból, csatornából, folyóból. Megmondom őszintén nem néztem utána, de mégis van egy olyan érzésem, hogy ezt a tevékenységet nem lehetne csak úgy űzni, hogy azt a hatóságok ne felügyelnék, ne érje retorzió. A 40km-es körzetünkben nem egy esetben, de tulajdonképpen minden horgászatkor találkoztam többed magammal ilyen és ehhez hasonló esettel. No persze nem kell mondanom szerintem, hogy senkit nem vontak ilyen helyzetekben felelősségre.

 ---

Na elkalandoztam. Ott jártam ugyanis, hogy ÉN horgászni mentem, egy viszonylag közeli csatornára, ami a nyáron porzott, én azonban bíztam benne, és sikerült normális vízállásnál hajigálnom, csapkodnom a vizet, benedvesíteni a zsinórt, a legyet.. Hát ennyi sikerült is. A csukák elkerültek. 

Csukák... hmmm! Nézzük csak! Ó Igen! Tavaly szeptemberben fogtam itt utoljára csukát. Tudjátok, talán még emlékeztek rá, Hazánk egyik talán nemzetinek nevezhető hala.

Szóval miközben csapkodom a vizet és nagy odafigyeléssel nedvesítgetem a csalit a zsinór végén, látom, hogy a töltésen közeledik hat biciklis helybéli, némelyiknek a kezében fejsze, másiknak a hátán táska, hosszú botok, illeszték, kötél... Praktikusan vittek mindent ami kellhet a lopáshoz. A táskából jól kivehetően még a háló is kikandikált. Van pofájuk. Fát és halat visznek ma haza. Ha még akad utóbbiból.




Figyelemelterelés gyanánt a közeli leégetett nádast vettem célba, kíváncsi voltam a felfedezetlen területre.  Kattintottam párat, gombákat és hasonlókat fényképeztem. A nyugvó nap utolsó szikráit szórta keresztül a szakadt felhőszőnyegen, mintha még kapálózna, ellent állva a közeledő fagyos időknek. Ereje már lecsillapult, a kezem nem melegíti, még nedves a párás nádleveleket hajtva. Csend honolt végig a nádasban, pedig ilyentájt rendszerint felriasztok valami fácánt vagy szendergő kacsát. Most viszont semmi, egy a nádasból kilógó spiccbotot és annak gazdáját kivéve. Beszélgetésbe elegyedtem hát a parton csendesen üldögélő egyetlen horgásszal, aki majd lehuppant az ülőalkalmatosságául szolgáló sárga vödörről, mikor megszólítottam, mivel kapása volt. Féltenyérnyi keszeg a tettes. Egy órája az első. 



Kérdésemre, hogy "Mozognak e a csukák?" meséli az öreg, hogy: 
""Nyár végén, mikor már cserepesnek látszott a meder, itt-ott azért megmaradt a víz, s vele a halak is oda szorultak. Akkor szedték a pipáló halakat boldog boldogtalan mindenféle eszközzel, még a kezükkel is mentek a hal után, ami ott döglődött akkor már az iszapban."" 

Hát így is, úgyis kárba ment. 

""Addig nem látott halak kerültek akkor szárazra persze segítséggel, zsákszámra hordták a szebbnél szebb kárászokat, folyami harcsákat, több kilós csukákat és potykákat, amúrokat..."" 
Ekkor sóhajtott egyet és félre tette kezéből a holmit. Szinte nyomasztó volt az a csend, csak néztük a lassú vizet. Panaszkodott még egy darabig, ami igazából már csak mély elkeseredettség volt, hangja többször megcsuklott, közben újracsalizott.. 





Aztán megkérdeztem csontira jött e keszeg, válaszolt majd sok szerencsét kívánva halkan továbbálltam. Minthogyha tudnám a tuti  helyet. Ja, egyébként csontira ment a keszeg. Úgyhogy legközelebb, ha lesz még idén ilyen, kötök csonti legyet és megyek keszegezni. Mert abban a vízben nem maradt más hal. 

Rossz dolog, ha folyton negatív hatások érik az embereket, ez az írás sem akart lesújtó lenni, talán mégis az lett kicsit. Ilyen gondolatok és tapasztalatok szerintem mindegyikőtöknél előfordulnak, és legbelül ordibálunk, hogy tegyenek már valamit, valami jót vagy jobbat az emberek, és ne tudatlanul, bután éldegéljenek. 

Nap mint nap elmegyek én is olyan bunkó f*szok mellett, akik helyett nem takaríthatod össze a mocskot, vagy ha megteszed, a következő sarkon újra pottyant egyet. Mások helyett nem tehetünk, csak hathatunk rájuk. Talán hasonló írások egyszer eljutnak érdemes tudatokba és szülnek bármiféle pozitív cselekedetet. 
Písz.



                             

 F.

7 megjegyzés:

  1. Szép képek! Legalább kint voltál! Egy legyező bot, némi légy hozzá, és a vállra a fotó masina.... mindez víz mellet, ez az élet!

    VálaszTörlés
  2. Értelek! Megértelek! Szomorú! Nem kicsit!
    Szomorú vagyok, hogy egyre több csatornáról, vízfolyásról, és a Balatonról is ilyen hírek érkeznek. Senki sem óvja őket. Mindenhol csak falakba ütközik az ember, ha megpróbál tenni valamit! Valahol ellocsolják a vizet, valahol elzárják, valahol feltöltik,ahogy épp kedvük tartja, vagy az érdekük kívánja!
    Egyet tehetünk, a saját fórumunkon megpróbáljuk felhívni a figyelmet, ez a minimum, hátha egyszer, valamikor, valahol, valakihez eljut, és majd törődik is vele..

    Más: Jó ez a szám így! Ez az eredeti verzió?

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm!
    Igen ezért is írtam meg a gondolataimat, mert láttam, nálad volt valami látszatja.
    Önös érdek, ami ezeket a vízkezelőket is és minden más érintetted vezet. Ismerem ezen vizek kezelőit és meg kell mondjam, pofátlanság és ocsmányság amit művelnek, mindenki szeme láttára. Hiába terjesztgetik folyton milyen ellenőrzések vannak, én mióta ezeket a vizeket látogatom, már jó ideje, nem találkoztam semmilyen ellenőrzéssel. Tavasszal, csukaíváskor szemem láttára vittek 10esével felfűzve a méreten aluli csukákat..
    De hátha, jön majd valaki..
    Nem tudom eredeti verzió e, azt tudom, hogy a depeche mode feldolgozta. szerintem Johnnyié volt előbb :)

    VálaszTörlés
  4. Hmmm... Ez olyan magyarosra sikeredett. Volt idő, hogy kardoskodtam bizonyos dolgok ellen, de valahogy lenyugodtam azóta. Cseppet sem azért, mert belefásultam, inkább csak azért, mert nem látom értelmét a szájtépésnek. Akinek kellene úgy sem olvassa és akikről írták azoknak minden ujjára 3 gyerek jut. És biza azokat fel is nevelik. Nem is akárhogyan! Szóval lesz belőlük utánpótlás bőségesen, akiket még el is tarthatunk... Ezek az emberek miatt nem szabad szomorúnak lennünk. Sokszor elmondtam már, hogy a jajgatás nem old meg semmit, csak magunkat öljük vele. Lennének nagyon jó megoldásaim a problémára, de most democsokrácia van és a democsokráciában a mennyiség őrködik a minőség felett. Vagyis a többség. Ez egy ilyen rendszer. Nem lehet belőle legálisan kitörni. Sajnos.

    VálaszTörlés
  5. Jól összefoglaltad. Sajnos pontosan ez a helyzet, és valóban halál fölösleges tépni a szánkat. De a remény hal meg utoljára.. És csodálkoznak, hogy egyre többen hagyják itt szép hazánkat. Hát ne csodálkozzanak.
    Én tulajdonképpen nem is szomorú vagyok, inkább csak dühös. De igaz, az mégúgysem tesz jót. Sokszor nem írtam hasonló hangvételű posztot, pedig annyiszor bennem volt. Most kijött, egy jó darabig nem fog.
    Hát ez van. Köszi!

    VálaszTörlés
  6. "És csodálkoznak, hogy egyre többen hagyják itt szép hazánkat. Hát ne csodálkozzanak."
    Nem kötekedni akarok, de cseppet sem csodálkoznak, inkább csak úgy csinálnak, mintha csodálkoznának. A szívük mélyen még szorítanak is nekünk, hogy mielőbb húzzunk innen, vagy csak szimplán beleszarnak. Totálisan feje tetején áll a világ, ahol minden valódi érték felcserélődött az értéktelennel. Egészen biztos vagyok abban, hogy a középkor nem volt sötét. Ezt csak az arrogáns történészeink hazudják nekünk. A tény az, hogy a legújabb kor a legsötétebb és el fog jönni az a pillanat, amikor majd nem lesz a konnektorban áram. Nem lesz virtuális világ és nem lesz okostelcsi és nem lesz autó és tévé sem lesz és az fog megmaradni, aki élelmes és erős. Szakembereink kezdik szépen lassan beismerni, hogy nincs alternatíva a kőolaj pótlására és már kezdenek olyan hangok is napvilágot látni, hogy nem 50, de még 15 évig sem tartanak ki a kőolajforrások. Én valahogy úgy vagyok ezzel, hogy még nyomunk egy utolsó keringőt a parketten. Bárgyú vigyorral, bamba ábrázattal, aztán jön a filmszakadás. Mindig is abban voltam, hogy a mi generációnk valahogy megússza, de egyre jobban körvonalazódik, hogy nem. A hülyeséget nem lehet büntetlenül csinálni és a Földet sosem lennénk képesek elpusztítani. Egy olyan élő organizmussal állunk szemben, aminek az elpusztításához még ezer atomrakéta sem lenne elég, mert képes a megújulásra és az újrakezdésre.
    Üdv
    bocs, hogy elkalandoztam

    VálaszTörlés
  7. erős jóindulat volt az előző véleményemben, mikor azt a mondatot leírtam. :)
    mindent ugyan így gondolok, és nehéz meggyőzni magam az ellenkezőjéről, de ha mindennap megbotránkozunk valamin, mert lenne min.. akkor ahogy te is mondtad, ja, bele is őszülünk. megpróbálják bármiféle módon lebutítani az embereket, hogy ne tudjanak azzal törődni, ami pedig érdekükben állna.
    de tudod mit? már várom hogy kifogyjon a konnektorból a kőolaj. mer megy a csőben szomorúan a kőolaj, finomodik, finomodik, de ami a végén kijön az azért még nagyon rossz! :)

    VálaszTörlés