2013. október 21., hétfő

Előbújtak

Reggel kilenc óra, állok a hídon és fürkészem szemüvegem mögött a vizet, domira vagy csukára utaló jeleket remélvén. Alacsony a víz nagyon, a hínár még jócskán megnehezíti a horgászatot. Azonban a halaknak ez tetszik. Ide-oda sazzézó kis csukát veszek észre az egyik hínárfoltban, lassan, megfontoltan közlekedik a tiszta, sekély vízben, kishalak riadoznak néhol, tudatván velem, hogy bár rablást nem látok, mégis ott vannak valahol a ragadozók és csipegetnek.




Domolykót is látok néhányat, azonban a lassan felszálló köd és a még csípős reggel valahogy elíndított bennem valamit. Amióta ezer színbe öltöztek a fák és a csipkebogyó is érni kezdett, várván hogy megcsípje a dér, csak egy dolgon jár az eszem. Szerintem többen így vagyunk ezzel. Csukázni kell! A tavalyi év nem volt túl kegyes ehhez a csatornához és hozzánk horgászokhoz sem, godolok itt a becsületesebbjére. Rendszeresen ingadozó víz, emelóhálósok és véghorgosok tömkelege, ígért ellenőrzések elmaradtak így mehetett a szabadrablás.


De a halak azért találtak kiutat, és lám a következő pillanatban szép loccsanós rablást figyelhetek meg tőlem 10 méterre. A domik most hidegen hagynak, de mégis előveszem a kis dobozt, ami a csoda br-eket rejti. Fűzöm a zsinórt az új UL pálca gyűrűi közt, közben újabb rablás kicsit messzebb. Kötöm a kapcsot... elszakad a zsinór. Gondoltam elérett, lehúzok vagy nyolc métert, kötöm újra, szakad és szakad és szakad... nincs pótzsinór, sem pótdob. Ilyen sem volt még velem. Hát most van. 



Sebaj így muszáj végre legyezve kísérteni a csukákat. hínaras közeg, sok akadó és magasabb part. 7es pálca, úszózsinór, offsetre kötött sztrímer, nem túl nagy de erős horgokon. Még a légycseréből maradt 2db, lássuk mit tudtok srácok! Truti szüleményét csatolom és repűl a túloldalra. Akadok a mögöttem levő magas part kóróiba, azonban gyorsan korrigálok és a kövek mellett landol zonkerfarkú jószág. Már majdnem a parton a csali, mikor a lábam alól startol rá egy 30as körüli bicska, hamar leveri magát alig akadt. 
Dobás dobást követ ahogy a kapások száma is nő, de halat nem sikerül a kezemhez terelni. Mi van veletek he? - Gondolom magamban ízes nyírségiességgel, amit az izgalom és az értetlenség válthatott ki belőlem. Meg hát itt nevelkedtem. - 
Keresem az okot, de mindegy is, ez van és kész. Lassabb csalivezetést, és trükkösebbet is kell alkalmazni. Meglátjuk. 
Sokadik dobás, egy remélt helyről kapás, tisztán látni ahogy neki ront a csalinak, majd ott hagyja. Koppint és össze vissza vergődik a szájában éppen csak akadt horoggal. Újra dobok, ugyan, ez csak most még áll mögötte egy darabig. Kb nyolcadik dobásra végre fant ragad, éppen hogy áll a szájszélben, nem ütötte át a pofáját a horog.


Sok a lekövetés, új helyet találok, nagyon dzsindzsa, alacsony víz, egy óra alatt nulla eredmény. Tovább állok. Látok egy csónakot, viszonylag jól dobható róla hosszában a partszél, beleállok hát, közben felfedezek egy fehér vödröt az oldalában, benne két jólmegtermett kárásszal. - Hát veletek mi történt? - visszengedem őket, gazdájukat nem látom de a csónak orrára eszkábált vasat jól ismerem, hálós emberé lehet a járgány, így gondolom a halat is sajátjának gondolta. De most sehol nincs, vissza a vízbe srácok. 



Dobok sokat, magamelőtt 3 résnyi helyecske egy fa alatt. A harmadik lyukból első dobásra akkora rávágást kapok, hogy életem halát remélem tőle, de nem akad... kb másfél méterről startolt a légyre a csuka egy gyékénycsomó alól, rendesen remegett a lábam. Olyan 3asra saccoltam. A történet, mint az előzőnél, csak most a 20. dobásra jött ki az 5. csalival a fene sem tudja hanyadik iszonyatosan lassú, húzásra, meder aljára tett és onnan belehúzott csalira. Nem hármas, kb 45 centis jószág lehetett, de iszonyat erősen húzott, első hínárból ki, másikba be, elakadás, zakatol a szívem mint a gőzmozdony, aztán csak kicsuszik a már rohadó növény közül és beemelhetem a ladikba. Néhány kép és megy is vissza. Leülök és csak nézem a vizet. Ezt a helyet most hagyom pihenni, tovább kell állni, új lehetőség felévenni az irányt. 

Meg is teszem, irány a zsilip, ahol két cigány srácba futok, gilisztáznak, durbincsot, keszeget fognak kicsiket, nem sokat. Viszik a kacsáknak.. Dobálom a domiknak a rántott máj prézlijét, kicsit szórakozom velük, össze rakom a 4es botocskámat és a sokadik 20centi körüli halcskát fogom mikor észre veszem hogy mögöttem ülnek és csodálkozva nézik mivel foglalatoskodom. 

- Mit tetszik csinálni? - kérdi az egyik, akinek volt mersze megszólítani.
- Műlegyezek, így hívják. - mondom.
- Aztán mennyiért tetszett venni a botot? - kérdi, de egy darabig nem válaszolok.
- Nem csak a bot a lényeg, felelem, a zsinórt kell a levegőben tartani, annak van súlya. Mutatom felé a kis őzszőr legyet. Érdekli szemlátomást így nem vagyok elutasító. Tovább dobálgatok, fogom a halakat, majd a másik megszólal:
- Nem adja nekünk a következőt?
- Tudjátok e, hogy ide engedély is kell? 
- óóó nem tudja meg azt senki! - kacag a másik. 

Hát így működnek itt a dolgok. Adok nekik egy 25ös körüli halat, aztán sietve hálálkodva elhagyják a vízpartot, ezt megpucolják az anyjuknak. Hál'istennek egyedül maradtam.

Sétálok lefelé, nézem a vizet halkan lépek már ropog a száraz növény, leülök nézek egy menyétfélét. Szép rozsdaszínű fehér hasú lompos kis jószág. Megneszel és eltűnik.

4es bottal hajigálom immár a csukáknak szánt narancssárga legyet és keresem a réseket, oda sem figyelek épp nézek arrébb egy domiszedést, amikor megrándul a zsinór és kibucskázik a vízből egy kisebb csukesz. időm sincs nagyon akasztani, lefordul és elúszik, még 3szor megcsinálja ugyan ezt és nics tovább. Nem értem az egészet.. mindegy ez van.


Már pakolok, és visszafelé veszem az irányt, de persze egy utolsó dobás még belefér, meg még egy és még egy.. de már tényleg az utolsót dobom egy semmilyen helyre, kb 20centi széles csikban tudom csak huzni egy hinár folt közepén lévő tisztásban, mikor odaver valami és nem engedi, szépen kiúszik a nyiltabb vízre és ott fáraszthatom. Ezzel a lágy bottal hatalmas érzés ahogy rugdos a negyveneske, de ő mégis hamar elfárad. Tudhatta, hogy hamar visszakerül és ragadozhat tovább. :)

Viszlát legközelebb!















Földi

7 megjegyzés:

  1. és egyáltalán vannak! remélem jó csukaszezonnak nézünk elébe.

    VálaszTörlés
  2. No ez egy jól sikerült túra volt.-Jók a képek.( mint mindig).- Nálunk az alsó szakaszon szintén hasonló a helyzet. Le le járok. Látok egy két szebb halat. Kísérik a legyet,megnézik, azután fordulnak vissza a mélybe. Apró halból még csak csak lehet fogni. Kíváncsi vagyok én is később ad e szebb halat a folyó.

    VálaszTörlés
  3. Egy al-Hernádos peca is beleférhetne ebbe a nagy őszi csukázásba...! :)
    Jó volt olvasni!

    VálaszTörlés
  4. rég láttalak! JÓ KIS ÍRÁS! mdfk

    VálaszTörlés
  5. jó lenne a hernád is Csaszi, csak mostanában nincs sok időm, ahogy te is irtad, mada. bármikor van egy kevés lehetőségem egy pecára, próbálom kihasználni. plusz uj fotómasinát is vételeztem szóval.. jo lenne, na. uj helyek, uj halak stb. muszaj vagyok pest kozeleben gondolkodni. meglátjuk mi lesz.

    VálaszTörlés
  6. Nem horgászom de élvezet volt olvasni.Respect

    VálaszTörlés