Túráztam egyet egy közeli kis természetvédelmi területen, ami igen mocsaras, fákkal, kanálissal és rengeteg ízeltlábúval tarkított hely. Mivel a fotómasinám nem a legalkalmasabb ilyen rovarok fotózására, megpróbáltam minél közelebb lopózni hozzájuk. Ami nem volt egyszerű sem a szél miatt, sem pedig a 30fok meleg miatt. Volt pillanat, mikor az orromról lecsorduló izzadtság csepp zavarta el a félős kis szárnyasokat, amik olykor nem is voltak olyan kicsik. De szerintem megérte.
valaki, tipp?
Sympetrum sanguineum - Alföldi szitakötő
közel 15 centis példány - Aeshna affinis (Gyakori acsa)
Állítólag kis, már-már mikroszkópikus, 18-20as legyecskékkel lehet a legtöbb halat kicsábítani a lengyelországi San folyóból. Már el is kezdtem a kötögetést, ami az éjszakákba is bele nyúlt sokszor. A szememnek nem tett jót. de kitérdekel. :) Célhal ez esetben a pisztráng és a pér. Persze a pici legyek mellé bekerülnek majd a szokásos darabok is, hátha azok közül repül majd valamelyik fajta.
Mondanom sem kell, nagyon várom az első külföldön töltendő egy-két napnyi pecát, egy igazi legyes vizen! :)
http://smallflyfunk.blogspot.com/<-- Ez a blog adott iránymutatást, a kis méretű legyek kötését illetően, amit már nagyon rég szeretnék kipróbálni. Már nagyon rég megfogott a kisebb patakok, csatornák horgászata, de apró legyek használatának nem csupán a szűkebb patakokon van létjogosultsága.
A pér kis szájával a nagyobb legyeket, ritkán veszi föl, így 14es méretű legyektől nagyobbakat ritkán használnak megfogására.
Végre itt az alkalom, hogy az apró, de annál élethűbb kérészek megkötését is gyakorolhassam. Őszintén szólva sokkal nagyobb koncentrációt igényel a végonyabb cérna és kisebb horog használata kötéskor, hiszen a cérna sérülékenyebb, és az anyagokkal is csínnyán kell bánni. Méretarányosan használandók, nem túlzásba víve egyik anyagot sem, hisz élethűnek kell lennie, természetesen kell viselkednie.
A horgászat ugyan csak óvatosságot, és még több lágyságot igényel. A legyet nem a hal fejére kell ejteni, mint a domiknál ez megszokott, hanem arra sodortatva veszik le a vízről a halak a legyet.Így több idejük is van megnézni azt. Ezért a tippetünk vastagsága is lecsökken, a hossza viszont nő, mint erről információkat kaptam. A gyorsabb vízben persze gyorsabb a reakcióidő, kevesebbet látnak a légyből a halak, de az óvatosságunk, és a finomítás lehet a záloga a sikernek!
Remélem megfelelő lesz a vízállás, és a halak is éhesek lesznek, hiszen ez lesz az első peca egy ilyen gyönyörű legyes vizen, amiről már rengeteget olvashattunk, s a világbajnokság helyszíneként is szolgál a San!
--> http://www.fly.fish.pl/fishing.html
Elméláztam mostanában többször is, hogy mivégre vagyunk mi emberek a világon. Semmi értelmesre nem akadtam gondolataimban, amik leginkább a különböző vizsgaidőpontok közt ingáztak.
Sok fontos dolog akad egy ember életében, amit ha van egy kis akaratereje és a sors is közre játszik számára, sikerül elérnie, megvédenie, vágyait megvalósítania. Ebben a rohanó és innovációkkal "teljes" világunkban mind a mellet, hogy anyagi javaink által megfelelő életteret próbálunk teremteni saját és környezetünk számára, sokszor elfelejtjük, hogy nem vagyunk egyedül ezen a kib*szott bolygón, és saját érdekeinken túl, más miliőknek is teret kéne adnunk, biztosítva nekik a megfelelő életkötülményeket. És ebben a legnagyobb hibát bizony ott ejtjük, hogy minden hatással van mindenre. Sajnos az ember természetéből fakadóan, és mind e mellet nagyon sajnálatos módon saját érdekein túl, nehezen emelkedik felül, s nézi mások boldogulását, segíti azt.
A természettel való bánásmód sajnálatos módon pont egy ilyen tényező. Megannyi dokumentáció készült már különböző formákban a természettel való negatív bánásmódra felhíívva a figyelmet, amit MI, emberek tanúsítunk felé, s mégsem ismerjük fel ezen hozzá állásunk negatív hatásait. Fiatal, leginkább horgászként definiálva önmagamat, azt is már hivatásomnak kell, hogy tartsam, hogy gyerekeimet, egy teljesen más, az átlagostól eltérő módon kell, hogy elindtsam az életben. Mert megannyi sz*rt kell, hogy átéljen az ember, ami arra ösztökélheti, hogy változtason valamit az életvitelén. Sajnos pont ez a helyzet napjainkban, legalábbis, amit én látok. És ha valaki kinyitja a szemét, és nem csak néz, hanem lát is, akkor valószínüleg hasonló látvány tárulhat majd elé. Tönkre vágjuk a környezetünket és még csak tudomást sem vagyunk hajlandók venni minderről. Természetesen van jogom kritizálni mindenkit, hiszen a mindenkibe jómagam is bele tertozik, s még sincs, hiszen általánosthatni nem lehet. Sok minden formálja az embert. Sok minden előtt állok. És állunk még. Sajnos egy ember mindezek változtatására kevés. De a generációk olyan irányba fejlődnek, amilyen irányba tereljük őket. Ezt gondolom én.
Bocsássa meg mind, aki olvassa, de elcseszett egy faj vagyunk mi emberek, és sajnos jelen helyzetben és ezen mentalitással élve nem sokáig marad fenn világunk ezen a "zöld" bolygón, ha így folytatjuk. Ezek a gondolatok csupán, de remélhetőleg minden a természetet és környezetünket kedvelő ember gondolatai lehetnének, akiknek tetteit a józan ész diktálja és önti formába, ha teheti.
A gondolatok egy szimpla hétköznap ihlette, ici picit szmog szagú város és társadalom kép hatására fordultak ki torkomból, tulajdonképp elekrotnikai papírra hányva.. törölje fel, akinek van hozzá gusztusa.