FavouriteVideos

Még horgászhatatlan

Fotó: Csaszi      ;(Hernád)

A "Part"

Nyári emlékek, és akár egy gyönyörű horgászvíz, még ha az ezt tiltó táblák ezt meg is tiltják.

Hatalmas halakat láttunk elúszni magunk előtt a sziklafalról, és véleményünk szerint több balin is rabolt, hatalmas, fél-1kilós törpeharcsák vagy harcsák is felbukkantak a méterekre a víz alatt látszó kövek közül.

Fotó: Pásti A.

Gondolatok

Lassan itt a jó idő. Talán inkább már itt is van, még ha az előrejelzések nem is ezt mutatják, a természet minden áron ki akar törni a szürke és hideg, hó lepte táj fogságából.

Az ablak üvegén keresztül bizony már melegen tűz be a napsugár, a szélcsengő tudatja velem, hogy bizony nincs még nyári meleg. De hát miért is lenne így március elején. Várhatóak még azok a bizonyos márciusi fagyok, de nekem már elegem van a télből. Lassan megtellik a különféle ízeltlábuakat imitáló legyeket rejtő kis dobozom és azt kívánom bár csak kint lennék már a folyóparton. Sajnos ezt még odáznom kell az idő közben fellépő "lumbális" fájdalmaim miatt, de igyekszem mihamarabb, a legnagyobb hittel kikúrálni magam ebből a nyavajából.

Eszembe jutnak viszont fetrengésem közepette azok a kalandok, amiket elsőként egyedül, minden információ hiányában éltem meg. A nyári forróságban tett vonat és gyalog utak egyaránt próbára tettek, de mindahányszor kárpótolt az élmény, amit a folyón tölthettem.

Ekkora vízzel, mint a Hernád akkor még nem találkoztam legyes szemmel nézve, s bizony próbára tett rendesen. Különösebb tapasztalat hiányában, magamtól kellett rájönnöm a siker kulcsát jelentő fortélyokra, amik jutalmát egy-egy kisebb nagyobb hal jelentette. Ezeket a halakat általában megannyi, homlokomról lecsorduló izzadság csepp kísérte, s néha a könnyem is kicsordult, mire megfelelően vízre tehettem a legyet egy apró bokroktól övezett kis nyílásba.

De megérte! Magam jöttem rá a halak szokásaira és tartózkodási helyeiket sokszor véletlenszerűen fedezhettem fel, s a korábban látott filmekből okulva táplálékaikat is sikerült felderítenem. "Hiszen ami repül, az a nyerő!" alapon szerencsémre mindig lapult a dobozban néhány hasonló darab. Bár sokszor nem ez jelentette a sikert. A lényeg úgy gondolom a légy megfelelő felkínálása. Ha a parthoz túl közel vagy túl távol sikerült vízre tenni a csalit, rá sem hederítettek, hiába tudtam, hogy ott lapulnak a halak. Néhány centi vagy akár a zsinór vastagsága is sors döntő szereppel bírt. Nagyon jól összefoglalja ezeket a tudnivalókat az első magyar Legyezőhorgászat-könyv is, bár ez nem a reklám helye, megéri mindenkinek a tulajdonában tudnia, s forgatnia azt.

Úgy gondolom, hogy bár lehetőség nyílik ma már hazánkban is tanfolyamokon való részvételben, meg van a maga varázsa és okító jellege az autodidakta tapasztalat-elsajátításnak a legyezésben is. Nyílván az alapoktól túlmenően már jobb egy profitól tanulni a különböző dobástechnikákat, ám a kezdetekben önmagunknak kell rájönnünk ezen típusú horgászat szépségére. Bizonyára sokan gondolják, hogy ez a módszer nehezen elsajátítható, de a magam példáján is elmondhatom, hogy némi gyakorlással könnyen tanulható, és közelebb hozza számunkra a természetet.

Továbbá csak előnye származhat ezen technikát művelők népesedése a horgásztársadalom számára, már csak a környezetünk és halaink számának megőrzése végett is.

Földi

Quill bodied flies

rajzolgattam

Quill Adams
first tryin'..

..and the second one

Quill CDC once & away

CDC Olive és Caddis

Anyagszükséglet ránézésre is megállapítható.

Csak horgásszunk máá! Ha igazak az írások, a Rébcén ezek mennek. De tavasszal ezek a barna, olív színek jók lehetnek bárhol!

Monotónia

Már lassan három hónapja nem jutottam horgászbottal a kezemben vízhez. Pontosítva: nem horgásztam. Szerintem már kiült az arcomra a vágy, vegyülve egy adag idegbetegséggel. Fel s alá mászkálok a lakásban és próbálom rendezgetni azt a rengeteg dolgot, úgy mond "cuccot" amik körbe vesznek, de csak nem azok vannak jó helyen.

Ami nincs jó helyen az én vagyok. Kell, hogy lássam a rohanó vizet. Kell, hogy leüljek a vízparton és a halk szedéseket figyeljem, ahogy a halak mohón, a vízbe pottyant rovarokra vetik magukat a bokrok, vízre hajló fűszálak alatt. Elegem van a télből.

Először szép, mert az újdonság erejével hat a fehér hó lepte táj, s a befagyott vízszéleket verdeső folyóvíz, a fagyos szél. Mindezek valahogy meghittséget sugároznak. Be kell ülni ilyenkor a melegbe, forralt bort iszogatni és kötögetni meg ilyenek. De hangsúlyozom ez körülbelül egy-két hétig tart. Aztán fura dolgokat kezdek csinálni, amiket egyébként nem tennék. Ez utal az elmeháborodottságra.

Tisztogatom a botokat, zsinórokat tekerek újra, minél szimmetrikusabban az orsók dobjára.. stb. Jöhetne már az az enyhülés. Nem mintha olyan hideg lett volna eddig a szárazon, de a jeges vízben állva nem könnyű dobni. Legutóbb is befagytak a zsinórjaim és becsípődött a derekam, amit egy sorstársammal együtt szenvedve sokkal könnyebb elviselni. :)

Az iskola is kezd unalmassá válni pedig még csak most kezdődött a félév. Csak hétvégenként, ha kijuthatnék már a vízpartra. Sokkal könnyebben elviselhetőbbek lennének a hétköznapok. De lassan eljön ez az idő is. Tervezgetjük az újabb túrákat, amik úgy egy naposak mint hetesek is lehetnek. De szerencsére egyre többeket ismerünk meg, akik valamilyen szinten érdeklődnek a horgászat vagy a természet után, s talán legközelebb együtt tölthetünk el egy halakban gazdag napot! ;)

Új formáció

Igaz van még mit finomítani, de ezt a típusú farok-kötést most alkalmaztam először. És sokkal élethűbb utánzatot kaphatunk egy horogáldozattal. Azonban láttam már más módon kötött hasonló replikációt, farokban lévő fém nélkül. Anyagszükséglet minimális:

Horog: TMC 212Y #11 / klasszikus parachute horog
Cérna: a bordázatot tekintve fekete Petit Jean
Szárny: fehér polipropilén
Farok: fácánfarok szegmens
Lábak: kakas nyaktoll

Kíváncsi vagyok a fogósságára is:) Biztos jaó! I hope so!

Csaszi-közreműködte képek (köszi;) )

SP - csak egy pér falat