Reggel 7kor kelés, 9kor indulás dózsára. 10kor a parton kémleljük a vizet és a szelet, ebből az egyik kicsit zavaros a másik meg lengedez. Némi tanakodás után úgy döntöttünk Dávid balinra peccant, én meg kipróbálom a jászfogást a néminemű széllel megküzdve.
Dávidnak több rávágás és egy igen nagy forma bálint mutatkozott, amit sajnos nem sikerált, így is szépített egy kisebb darabbal. Ő is megszenvedett érte, a híd alatt még jobban süvöltött a szél, a dobás nem volt egyszerű. Elmondása szerint a szaggatott kicsi behúzások nem érdekelték a halakat, csak egyszeriben elhúzott méter, másfél méter körüli csalivezetés.
A víz visszább húzódott és kicsit zavaros is volt, ennek ellenére a jászok max 30 centi hosszban a part alatti növényzetben és elszáradt gallyak közt forgolódtak. Némelyiknek a hátuszonya is kalimpált a vízből. Különösebben nem voltak félősek, 10méterről már kényelmesen megdobhatóak lettek volna. De fújt a szél.. először csak kicsit, aztán néha meg nagyon. Sok gubanc és újra kötés volt mindennek az eredménye. sok órai pecából 3 halat sikerült fognom, ebből egy volt 30körüli, másik kettő 20-25centi, de ez a peca mindent megért, hiszen megfogtam az első jászaimat, nem kis küzdelem árán.
Először a tegzes imitációt szedték, aztán befinnyultak és egyre kisebb szöszökkel lehetett csak megfogni őket. Sok volt a rontott kapás, mellé vágás, amit igazából nem tudtam mire vélni, ha vártam kiköpte, ha rögtön odapöccintettem meg... kiköpte.. Minden esetre tanulságos peca volt. A nap végén már csak egyetlen 16os parachute kellett nekik. Erről is lefordult egy kilós forma, amit egész nap hajkurásztam egy adott helyről... Nem jött össze. Majd legközelebb! ;)
A bokorból cuppogó nagyobbacska jász. A még víz alatt lévő fűből, egy bokrocskában rejtőzött. Neki egy 12es adams kellett.

Földi