Nnna csak haza értem..
Mondhatnám, hogy a hosszú vonat út lefárasztott de nem mondom. Hihetetlen élményekkel gazdagodva tértem haza ugyanis újra a Hernád folyó gyönyörű vizéről. Minden okom megvan azt mondani, hogy megfogtam eddigi legnagyobb legyes halam, amit sajnos nem láthatott Dávid barátom, de tudom, hogy most ő is kiéli vágyait egy másik, igen csak jó nevű legyes vízen. A múltkori peca után, most már kicsit rutinosabban jöttem a folyópartra. Ugyanis nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy egy ádör sporttársam (Fefe) ugyan azon a helyen jóval nagyobb halakat csapott be, egy nappal az én látogatásom útán. :) Ez úton is megköszönném neki az inspirációt, amit nyújtott!
Mondhatnám, hogy a hosszú vonat út lefárasztott de nem mondom. Hihetetlen élményekkel gazdagodva tértem haza ugyanis újra a Hernád folyó gyönyörű vizéről. Minden okom megvan azt mondani, hogy megfogtam eddigi legnagyobb legyes halam, amit sajnos nem láthatott Dávid barátom, de tudom, hogy most ő is kiéli vágyait egy másik, igen csak jó nevű legyes vízen. A múltkori peca után, most már kicsit rutinosabban jöttem a folyópartra. Ugyanis nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy egy ádör sporttársam (Fefe) ugyan azon a helyen jóval nagyobb halakat csapott be, egy nappal az én látogatásom útán. :) Ez úton is megköszönném neki az inspirációt, amit nyújtott!
Az átlag méret most már a 25 centit rugdosta. Ez volt az alja. Előzőleg megkötött darazsaimat próbára téve meggyőztek alkalmasságukról. Akisebb halak még csak meg sem próbálták lecsapni a papájuk uszonyáról a bogarat, így csak a nagyobb méretű példányoké lehetett a kicsit szúrós, de mégis kegyelmes poli. Azonban nem bírták sokáig a strapát, ugyanis annyira a bokrok alá kellett hajigálni, hogy mind a 3db odalett.. De sebaj, gondoltam, majd felkötöttem egyet a rég bevált, fekete bogarak közül, s tovább indultam lefele a folyásnak. Merthogy egy irdatlan sok gyerekkel megáldott apuka tette tiszteletét pont az általam horgászott szakaszon fürdési szándékkal. Persze, hogy elcsendesedett a víz a halaktól. Csak ők pocsoltak.
Viszont ha ez nem jött volna közbe, akkor csak az átlagot hajkurászhattam volna. Nem így lett. Tovább sétálva felfigyeltem a bal part alatti bokorsorból hallatszó locsogásra, amit ekkor már nem az emberek csináltak. Megdöbbenve néztem, ahogy a 35-40 centis domik játszanak a partszélben, amit persze nem hagyhattam szó nélkül, s repült is a 10es poli a bokrok alá.
2. dobásra volt is jelentkező egy 35 centis példány személyében, amit rögtön egy hatalmas szívdobbanás követett részemről, ugyanis ekkora halat még nem volt szerencsém megakasztani. néhány percnyi hancúr (na nem úúúgy) és egy fotó csattanása után mehetett is vissza éltető elemébe.
Ezt a halat még egy formára ugyan ilyen társa követte, s ekkor már madarat lehetett velem fogatni, azonban ezt a halat is vissza engedve jöhetett csak a móka. Egy rontott dobás után, ahogy a bogaram a fű zöldjéből vizet ért 10 centivel a parttól, egy nagy száj jelent meg, s mögötte tolóhullám. Persze nyelte e legyet ahogy kell és kezdődhetett a "csata", ami persze csak a halnak igazi tusa. Viszont 7-8 perc fárasztás után készen álltam, hogy tarkón ragadjam. Azonban 3szori próbálkozásra sem sikerült. Hihetetlen, hogy még mindig maradt ereje elrúgni magát. Úgy döntöttem, hogy inkább kivezetem a túlparti sóderesre, s ott szabadítom meg az átkos fémtől a 45 centis halat, ami igen csak fityegett már a szája szélében. Szerencsém volt. De hiszen a horgászat egy jókora része a szerencsén is múlik.
Némi fotózkodás után természetesen ő is mehetett vissza, amint kipihegte magát. ahogy én is... remegett kezem, lábam, azt se tudtam miva'. Aztán tudatosítottam magamban, hogy ez a hal a legnagyobb, amit egy ilyen lágy pálcával, a felszínről foghattam meg. Ezután már nem jöttek hasonlók, csökkent a méret, így a kedvem is, úgyhogy jobbnak láttam takarodót fújni és megenni a maradék szendvicsemet (a 2ből).
Az utolsó halamat már figyelem is kísérte a partról, egy család érkezett, s velük egy legyes horgász, akit nagy örömmel üdvözöltem, s jó reményeket adva neki el is köszöntünk, s battyoghattam haza felé.
Remélem, ezen tapasztalatok birtokában már több hasonló élményben lehet részünk Dávid komámmal! kopkopkop. diend
Üdv! Földi
Viszont ha ez nem jött volna közbe, akkor csak az átlagot hajkurászhattam volna. Nem így lett. Tovább sétálva felfigyeltem a bal part alatti bokorsorból hallatszó locsogásra, amit ekkor már nem az emberek csináltak. Megdöbbenve néztem, ahogy a 35-40 centis domik játszanak a partszélben, amit persze nem hagyhattam szó nélkül, s repült is a 10es poli a bokrok alá.
2. dobásra volt is jelentkező egy 35 centis példány személyében, amit rögtön egy hatalmas szívdobbanás követett részemről, ugyanis ekkora halat még nem volt szerencsém megakasztani. néhány percnyi hancúr (na nem úúúgy) és egy fotó csattanása után mehetett is vissza éltető elemébe.
Ezt a halat még egy formára ugyan ilyen társa követte, s ekkor már madarat lehetett velem fogatni, azonban ezt a halat is vissza engedve jöhetett csak a móka. Egy rontott dobás után, ahogy a bogaram a fű zöldjéből vizet ért 10 centivel a parttól, egy nagy száj jelent meg, s mögötte tolóhullám. Persze nyelte e legyet ahogy kell és kezdődhetett a "csata", ami persze csak a halnak igazi tusa. Viszont 7-8 perc fárasztás után készen álltam, hogy tarkón ragadjam. Azonban 3szori próbálkozásra sem sikerült. Hihetetlen, hogy még mindig maradt ereje elrúgni magát. Úgy döntöttem, hogy inkább kivezetem a túlparti sóderesre, s ott szabadítom meg az átkos fémtől a 45 centis halat, ami igen csak fityegett már a szája szélében. Szerencsém volt. De hiszen a horgászat egy jókora része a szerencsén is múlik.
Némi fotózkodás után természetesen ő is mehetett vissza, amint kipihegte magát. ahogy én is... remegett kezem, lábam, azt se tudtam miva'. Aztán tudatosítottam magamban, hogy ez a hal a legnagyobb, amit egy ilyen lágy pálcával, a felszínről foghattam meg. Ezután már nem jöttek hasonlók, csökkent a méret, így a kedvem is, úgyhogy jobbnak láttam takarodót fújni és megenni a maradék szendvicsemet (a 2ből).
Az utolsó halamat már figyelem is kísérte a partról, egy család érkezett, s velük egy legyes horgász, akit nagy örömmel üdvözöltem, s jó reményeket adva neki el is köszöntünk, s battyoghattam haza felé.
Remélem, ezen tapasztalatok birtokában már több hasonló élményben lehet részünk Dávid komámmal! kopkopkop. diend
Üdv! Földi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése