2 days trip (Hernád)

A múlt hónapban úgy alakult, hogy Dávid barátommal közösen tudtunk lejutni eme csodás kis folyóhoz, ahol is sikerült 2 gyönyörű, halakban gazdag napot eltölteni, még ha az elején nem is a legnagyobb egyedek kerültek a horgunkra. Az ötlet hírtelen jött, pont volt egy-két nap szabad időnk, s úgy döntöttünk, hogy egy sátoros témával egybekötött pecát tartunk.

A helyszín már ismert az előbbiekből, szóval rögtön neki is veselkedtünk, amint megérkeztünk. nem vacakoltunk 14es tippetekkel, 16ost kötöttünk mindketten és már r

epültek is a kis bogaraink. Némi vízszint emelkedést tapasztaltunk, mivel előző nap valószínüleg esett az eső, de ez a halakra nem gyakorolt különösebb negatív hatást.

Azonban még ekkor nem mutatkozotak a nagyobb egyedek, mindössze egy-két 20centis példányt csaphattunk be. Viszont gyönyörű, kicsit meleg idő volt aznap, s neki is vetkőztem, amit végül meg is bántam.. Na de ez sem szegte kedvünket hajigáltunk tovább rendületlenül.

Egy bizonyos szakaszhoz érve óvatosságra intettük egymást, ugyanis mindkettőnknek sikerült megtalálni némelyik nagyobb gödröt vagy bucka melletti kis langót, ami nem éppen a sekélyebbekből volt való. Az egyik dobásomra, ami egy partszéli kis bokorsor közvetlen közelébe esett, első próbálkozásra jobb hal jelentkezett. Azonban mint kiderült, rosszul akadt a 10es polidarázs. A halam az akasztást követően meglépett, elzavarva a többit is a helyről, csupán néhány 15centis példány gondolta úgy, hogy mutatóba felakasztgatja magát a horogra.

Ezek után úgy döntöttünk, keresünk az est leszállta előtt egy megfelelő helyet a sátrunknak, s mikor megtaláltuk azt, elrejtettük cuccainkat és így folytattuk a pecát.

Érdekes helyeket fedeztünk fel, s olyan bokrok alá sikerült bejuttatni a legyeinket, amik első elgondolásra horogmarasztalónak tűntek, de szép halakat sikerült már ezután fognunk.

Az első napunk különösebb izgalmak nélkül telt, leszámítva a néha mellig merülést, hirtelen ijedelmeket okozva. Valamint az ott legelésző és a hűvösben pihegő tehenek okoztak még némi riadalmat, mikor próbáltunk átjutni köztük, hiába is tudtuk, hogy szelíd állatok, robosztus nagyságuk megtorpantott minket, s így inkább a vízben kerültük ki őket. A mélyebb szakasz után egy sokkal kavicsosabb és sekélyebb szakaszt vallattunk kisebb nagyobb-halakra akadva.

Érdekes dolognak tartom, hogy bár a délutáni órákban járt az idő, a halak nagyon jól lehettek lakva, mivel legyeinket csak akkor szedték le, ha majdhogynem a fejükre dobtunk, s ez sokszor a kicsi langók fölött sorakozó parti növényzetből való cibálást eredményezte, minek folytán természetesen az ott napozó domik el is iszkoltak.

A nap már nyugodni készült, s mi sem tettünk másképp. De még mielőtt letáboroztunk volna, beugrottunk a faluba némi ennivalóért valamint egy kis szomjunkat csillapítani való italért, amit a boltban és a kocsmában egyaránt megtaláltunk :)

Visszaérve felállítottunk sátrunkat, s gyújtóst gyűjtve majd tűz rakás közben elkezdtük elemezni az aznapi tanulságokat, na meg persze a következő napi hatalmas halakon ábrándozni, amik ha nem is olyan "hatalmas" méretben de jelen voltak másnap, némi szárazsággal együtt...

Na de ezt valaki más írja majd le!;)

Goodfly!: Földi

Második nap…

Nos, mielőtt ebbe belekezdenék, azt hozzá kell tennem, hogy az esténket igen csak el szúrtuk, mert nem vettünk vizet, és a vacsi ami kolbász volt fröccsel, igen csak megszomjaztatott minket.
A hajnali ébredés azonban mindent feledtetett velünk, mert gyönyörű volt az idő.

Azt mondanom sem kell, hogy a napfelkelte a vízen ért minket. Nem sokat kellett pakolni, mert este mindent rendben hagytunk. Szóval elindultunk a vízfolyással megegyező irányba és lentebb mentünk új helyek után kutatva. A sátrat nem szedtük szét mondván, hagy száradjon meg és még nem is tudtuk meddig maradunk.
Horgászat:
Pár száz méterrel lentebb a volt tábortól leraktuk a cuccot és neki is láttunk a horgászatnak. Földi haverom kezdte a dobálást egy bedőlt fa mellé és mire én összeraktam a cájgot ő már akasztott egy szebb domit.

Nekem sem kellett több és a fehér narancssárga polit már dobtam is a fa mögé. Nagy meglepetésemre a kb. bokáig érő vízből egy nagy száj nyelte el a legyemet, bevágtam és kezdődhetett a fárasztás. Talán az addigi legnagyobbat sikerült magam mellé terelnem és egy fénykép után visszaengednem. Azon a bokron ez bizonyult a bandanagynak.

Majd elindultunk lefelé újabb ígéretes helyek után nézve, na és persze a híd volt a fő cél, mert ott előző nap igen szép domolykókat láttunk. Némely bokorról leakasztottunk még egy-két szebbecskét, de a hídhoz érve nagy meglepetés fogadott. A halatlanság. Nem tudtunk egy említésre méltó halat kifogni. Ez egy kicsit letört mert ettől a helytől többet vártunk, de nem érdekelt és tovább álltunk.
Földi haverom egy szarvas szőrből készült legyet kötött fel én pedig egy CDC-t amelyekkel szintén szépen fogtunk ismét, de az átlag olyan 20cm körül ingadozott. Gabi lentebb ment egy ígéretes bokorhoz én pedig a híd alá mentem vissza egy fűcsomóhoz ahol mozgást láttam. Két jól célzott dobás után érkezett is a kapás és bevágásom után folyással szemben olyan erőt éreztem, amit még soha. 5 mp után sajnos elszakadt a zsinórom. A bánkódásra azonban időm sem volt, mert Földi szólt, hogy vigyem a gépet, mert akasztott egy szebbet. Siettem, ahogy csak lehetett, de a kövek között nem volt egyszerű. Földi barátom rutinosságának köszönhetően sikeresen fárasztott ki egy igen szép példányt, amely a legnagyobbnak (36cm) bizonyult a túránkon, persze ezt még nem tudtuk ekkor. Az idő igencsak eljárt a fejünk fölött, ekkor már 10óra körül járhatott azt idő és tényleg ki voltunk tikkadva ja és persze nagy kapástalanság is volt szal tartottunk egy ebédszünetet. Én elmentem a boltba vízért kajáért na és persze hoztam energiaitalt sörrel.

Az ebéd után elkezdtük a vallatást fölfelé két dobás után botot cseréltünk mondván kipróbálnám a másikét. Nekem bejött nagyon a Gabi botja is. Egy lágyabb botról van szó ami talán jobban kezelhető dobásoknál de a súlya valamivel több mint az enyém. Pár óra horgászat után ami igen jó volt mert az átlag fogás olyan 20cm volt, de az erősebb féléből. Majd elérkeztünk egy köves helyre ahol kipróbáltuk a nimfázást. Ami azt illeti nem nagy sikerünk volt benne mert nem tudtuk, hogyan is kell csinálni. Utólag kiderült jó volt az elképzelésünk, de nem voltunk elég kitartóak és lehet nem is jó csalit használtunk. Már éppen készültünk volna vissza a táborhoz egy pihenésre és az arrébb állásra mikor hirtelen hatalmas szél támadt fel. Nekünk sem kellett több és már a horog beakasztva, és futás vissza cuccokhoz, de mire oda értünk a sátor sehol majd 1 perc keresés után megtaláltuk a folyóban mikor már pár száz métert vitte a víz lefelé. Sajnos szétszakadt és tönkre ment, de jó kaland volt.

Gyorsan összedobtuk a maradék holmit és a botokat. Akkor úgy gondoltuk, hogy itt a vége menjünk haza. Elindultunk a vasútra és az eső nem kímélt mert igen csak rákezdett. Mindent bevetettünk, hogy ne ázzunk el. Sajnos ez nem sikerült 100%ig . A túra minden pénzt megért főleg hogy nem került túl sokba, mert szerintem nem volt több 5000HUF-nál .NAGYON JÓ VOLT!!!