Fagyos betli

"fagyot hoznak a hajnalok"

fotómékör - Peti

falun vóttunk

sajnos elment..

több helyet megpróbáltunk

és nem volt meleg

de tényleg!

erre sem volt jelentkező

és erre sem..

ő pedig elfáradt kicsit

az utánpótlás

ott hevert a hóban

Eger patak

Cseő babinéni cseőő!! 2009. december 4. - sokáig várok, sötétedik.. még várok, és megjön Dávid.

Minden indulásra készen, összecuccolva. Kis késéssel ugyan, de elindulunk, s este 9óra környékén megérkezünk Dávidékhoz Hatvanba. Mint kiderül, az esti Egerbe tartó vonatot már lekéstük, de jön az ötlet, hogy ugorjunk le kocsival, ami egy óra múlva meg is történik, amint haza érnek barátom szülei. Helyesbítek: elindultunk..

Na itt jött az este szerintem döntő momentuma. A kérdés, ami így hangzott: Gabi, mennyünk pályán, ami gyorsabb, és csak egy rugóba kerül a matrica, vagy válasszuk a rendes autóutat. Kis habozás után ráböktem, hogy mivel későre jár, s nem akarjuk éjszaka zavarni a nagyszüleid, legyen a pálya.

A következő kb 10km-en eldőlt, hogy mégis késői zavarkodás lesz a dologból. Ugyanis egy sávváltást követően fura szaggató hangra lettünk figyelmesek. Lehúzódtunk, s megállapításra került egy jobb hátsó defekt. Na most nem tudom ki, mennyire ismeri a renault-kat, de én most kerék-csere szempontjából megutáltam őket. legalább 15-20percbe tellt a pótkerék felfüggesztésének "felfüggesztése", s csak ez után tudtunk foglalatoskodni a cserével. Had ne kelljen mondani, vak sötétben, mellettünk kamionok téptek 130al és egy mobiltelefon került elemlámpa funkcióba.
Pontban éjfélkor nyílt a kapu és begurultunk. Természetesen, ahogy ez rendes nagyszülőkhöz illik, seregnek elegendő vacsival várt minket a nagyi, cseppet sem fáradtan! Teletömtük magunkat és irány aludni.

2009. december 5. - 07:00 - kelés, pakolás, kávé, öltözés és indulás a városi szakaszra. Ekkor még nem sejtettük, hogy olyan kérdésekkel kerülünk szembe, amit nem tudunk megválaszolni. Ahogy megérkeztünk összedobtuk a szerkókat, és irány a patakpart, két panelsor között. Néhány szedést megpillantva repültek is a legyek, kicsit messzebb a az úttól. Első halam sajnos akasztást követően a part közelben lemaradt de a másodikat már sikerült a kezembe csúsztatni. Viszont a benyúló fák megnehezítették a dobást, nem akartuk felzavarni a vizet, partról dobáltunk, ami Dávidnak is kicsit rossz kezére esett, tekintve, hogy a jobb partról horgászott. Persze nekem sem ment könnyen, sikerült is felakasztanom pár legyet egy fára, de szerencsére visszaszereztem.

Egyszer csak a patakban egy nagy csobbanásra lettünk figyelmesek. Először azt hittem valami jobb halat akasztott barátom, de ugyan olyan meglepett arcra találtam tekintetében. Hamar kiderült, hogy az emeletes ház egyik erkélyéről érkezett a "támadás" egy feleses üveg személyében, amit nagy meglepetésünkre egy idős "hölgy" dobott felénk. Megkérdezésünkre csak egy uninteligens válaszra méltatott, amiből nem jöttünk rá pontos szándékára tettével kapcsolatban. Néhány perc múlva egy újabb csobbanás... "Nem hiszem el.." gondoltam, és megláttam egy fiatalabb embert az egyik erkélyről beslisszanni. ...ha valaki tudna rá magyarázatot, hogy miért dobálnak az ott lakók, csendes horgászokat és szennyezik üveggel és rohadt almával a patak környezetét, mindenképp jelezzen!

Mindezeket félre téve a következő néhány órában nagyszerű élményekkel gazdagodtunk, nimfával és szárazzal egyaránt sikerült halat fogni, mindenféle méretben. Kedvenc és legeredményesebb pálya mindkettőnk számára a kertek alatti szakasz Andornaktálya és Nagytálya környékén. Leginkább a mélyebb részekből sikerült nagyobb halakat fogni, de feljöttek a szárazért is.

Ezek nagy százalékban őzszőr sedge-ek voltak 10es méretben. De a sötétebb aranyfejes nimfák is bejöttek Dávidnak, nekem nem produkáltak halat. Egy nagyobb téglát a vízben, felfordítva sok apró lárva és rák mutatta magát. Ennek alapján kötöttük a nimfákat és bejött.

Lejjebb autózva behajtottunk egy tanya félére, s ott folytattuk a patak vallatását. Változatos vízzel akadt dolgunk, mély és sekélyebb részek váltakozásával. Innen is fogtunk egy pár halat, de ahogy követtük a folyást egyre gyérebb lett a fogás így nem maradtunk sokáig. Dávidnak szakított egy jobb hal, nekem pedig csak leakadt. Az átlag 18-23cm között volt, de így is hatalmas élménynek bizonyult egy ilyen kis vízből.

A peca végén megállapodtunk, hogy beszerzünk legközelebb mindeketten egy-egy patakosabb botot. A bokrok alá nem volt könnyű beejteni a legyet. Pedig a nagyobbak ott pihentek! Megettük a maradék csoki mikulást és el is indultunk, hiszen nekem indult a vonatom. Persze csak egy kiadós kései ebéd után:) Köszönjük a nagyszülőknek újra!

Legyeink közül néhány

Kicsit a levegőn

öcskös próbálkozik

finnyások..

..de bejött

Sanyi

Első nimfázás

Alkalmam adódott egy hétig lógatni a lábam és kipihenni az iskola "fáradalmait" a múlt héten. Így elhatároztam 6 napi semmittevés után, hogy meglátogatom a domikat, az ő nyugodtan folydogáló otthonukban.

Minden nap csak az időjárás jelentést vizslattam és próbáltam időben felkelni, hogy elérjem a vonatot, de valahogy semmi sem jött össze. Ha reggel úgy tűnt jó idő lesz, délutánra tuti, hogy eleredt az eső és viharos erejű szél borzolta az idegeimet. De végül vasárnap sikerült eljutni a kedvenc vizemhez, amit áradás után találtam. 

Mindenütt a parton, vízben, bokrok alatt és sóderpadokon feltorlódott ágak és fatörmelékek pihentek és várták a következő nagyobb vízhozamot, ami tovább utaztatja majd őket. Néhány centit emelkedett ugyan a víz de még így is elég alacsonynak volt mondható. Az új gázlóruhám csak arra várt, hogy vizet érjen. 3 réteg alá öltözet után be is nedvesedett a kicsike, de a lábam még így is érezte a szokatlan hideget. Szerencsére szép derült időt sikerült elkapnom, csak kisebb szellő fújdogált, ami tovább növelte a szabadság érzetem a folyómederben állva.

Egy húzósabb részt kezdtem vallatni, ahol a felgyorsuló víz a folyó túloldalát mélyebben alámosta. Gondoltam a hidegre való tekintettel a mélyebb részekre állhattak be a halak, amit jól feltételeztem. Elsőre egy őz szőrből készült sedge-t próbáltam 10es méretben amire volt is jelentkező, viszont elég kis méretben. Minden estere megnyugodtam, hogy van erre hal és folytattam a dobálást.

Hamar eluntam a kis 10-15 centis halakat, és úgy döntöttem, felkötök egy 10es horogra kötött fácánfarok nimfát. Hozzá kell tennem, még csak elméletben horgásztam nimfával, gyakorlatban még nem volt szerencsém, de a nagykönyv szerint cselekedtem.. és bejött. 

A második úsztatásra, amikor is a túlpart elé ejtve a feneket ért a csali, rögtön egy hatalmas koppintást éreztem a boton, amire be sem kellett emelni csapott is a domi egy rendeset a combközépig érő vízből. Bele telt egy kis időbe míg kivezettem magam elé a gyors vízből és sikerült szemügyre venni a 30 centis halat. Eddig azt sem tudtam hogy fogom majd észlelni a kapást de az eltelt néhány perc megnyugtatott és még az ezt követő néhány óra is, ami alatt még 3 hasonló illetve valamivel kisebb kettő halat sikerült horogra csalni, majd vissza adni szabadságukat.

A peca végére csöppet megizzadva a kisütött nap okozta 18 fok miatt de annál nagyobb élményekkel gazdagodva fejeztem be a horgászatot, s készültem a partra gázolni, amikor egy középkorú házaspár jelent meg a vízparton húzódó bicikliútról letérve. Az """úriember""" egy vizes palackot a folyóba dobva egy cigis doboz kíséretében felém intézett egy "van e kapás?" kérdésére csak annyi volt a válaszom h van. Majd a palackba gyűrt dobozt és némi vizet még hozzá töltve a lábuk elé helyeztem néhány méterről a vízben.

A reakció csak egy semmit mondó vállvonás és némi dünnyögés volt, amit talán jobb, hogy nem halottam. Elképesztő, hogy ilyen emberek nevelik az utókort ebbe a már így sem tiszta világunkba. Mert hogy a miénk. Is. Talán majd felnövünk.

GoodFly! Földi

Egy kis koraőszi lengetés

2 days trip (Hernád)

A múlt hónapban úgy alakult, hogy Dávid barátommal közösen tudtunk lejutni eme csodás kis folyóhoz, ahol is sikerült 2 gyönyörű, halakban gazdag napot eltölteni, még ha az elején nem is a legnagyobb egyedek kerültek a horgunkra. Az ötlet hírtelen jött, pont volt egy-két nap szabad időnk, s úgy döntöttünk, hogy egy sátoros témával egybekötött pecát tartunk.

A helyszín már ismert az előbbiekből, szóval rögtön neki is veselkedtünk, amint megérkeztünk. nem vacakoltunk 14es tippetekkel, 16ost kötöttünk mindketten és már r

epültek is a kis bogaraink. Némi vízszint emelkedést tapasztaltunk, mivel előző nap valószínüleg esett az eső, de ez a halakra nem gyakorolt különösebb negatív hatást.

Azonban még ekkor nem mutatkozotak a nagyobb egyedek, mindössze egy-két 20centis példányt csaphattunk be. Viszont gyönyörű, kicsit meleg idő volt aznap, s neki is vetkőztem, amit végül meg is bántam.. Na de ez sem szegte kedvünket hajigáltunk tovább rendületlenül.

Egy bizonyos szakaszhoz érve óvatosságra intettük egymást, ugyanis mindkettőnknek sikerült megtalálni némelyik nagyobb gödröt vagy bucka melletti kis langót, ami nem éppen a sekélyebbekből volt való. Az egyik dobásomra, ami egy partszéli kis bokorsor közvetlen közelébe esett, első próbálkozásra jobb hal jelentkezett. Azonban mint kiderült, rosszul akadt a 10es polidarázs. A halam az akasztást követően meglépett, elzavarva a többit is a helyről, csupán néhány 15centis példány gondolta úgy, hogy mutatóba felakasztgatja magát a horogra.

Ezek után úgy döntöttünk, keresünk az est leszállta előtt egy megfelelő helyet a sátrunknak, s mikor megtaláltuk azt, elrejtettük cuccainkat és így folytattuk a pecát.

Érdekes helyeket fedeztünk fel, s olyan bokrok alá sikerült bejuttatni a legyeinket, amik első elgondolásra horogmarasztalónak tűntek, de szép halakat sikerült már ezután fognunk.

Az első napunk különösebb izgalmak nélkül telt, leszámítva a néha mellig merülést, hirtelen ijedelmeket okozva. Valamint az ott legelésző és a hűvösben pihegő tehenek okoztak még némi riadalmat, mikor próbáltunk átjutni köztük, hiába is tudtuk, hogy szelíd állatok, robosztus nagyságuk megtorpantott minket, s így inkább a vízben kerültük ki őket. A mélyebb szakasz után egy sokkal kavicsosabb és sekélyebb szakaszt vallattunk kisebb nagyobb-halakra akadva.

Érdekes dolognak tartom, hogy bár a délutáni órákban járt az idő, a halak nagyon jól lehettek lakva, mivel legyeinket csak akkor szedték le, ha majdhogynem a fejükre dobtunk, s ez sokszor a kicsi langók fölött sorakozó parti növényzetből való cibálást eredményezte, minek folytán természetesen az ott napozó domik el is iszkoltak.

A nap már nyugodni készült, s mi sem tettünk másképp. De még mielőtt letáboroztunk volna, beugrottunk a faluba némi ennivalóért valamint egy kis szomjunkat csillapítani való italért, amit a boltban és a kocsmában egyaránt megtaláltunk :)

Visszaérve felállítottunk sátrunkat, s gyújtóst gyűjtve majd tűz rakás közben elkezdtük elemezni az aznapi tanulságokat, na meg persze a következő napi hatalmas halakon ábrándozni, amik ha nem is olyan "hatalmas" méretben de jelen voltak másnap, némi szárazsággal együtt...

Na de ezt valaki más írja majd le!;)

Goodfly!: Földi

Második nap…

Nos, mielőtt ebbe belekezdenék, azt hozzá kell tennem, hogy az esténket igen csak el szúrtuk, mert nem vettünk vizet, és a vacsi ami kolbász volt fröccsel, igen csak megszomjaztatott minket.
A hajnali ébredés azonban mindent feledtetett velünk, mert gyönyörű volt az idő.

Azt mondanom sem kell, hogy a napfelkelte a vízen ért minket. Nem sokat kellett pakolni, mert este mindent rendben hagytunk. Szóval elindultunk a vízfolyással megegyező irányba és lentebb mentünk új helyek után kutatva. A sátrat nem szedtük szét mondván, hagy száradjon meg és még nem is tudtuk meddig maradunk.
Horgászat:
Pár száz méterrel lentebb a volt tábortól leraktuk a cuccot és neki is láttunk a horgászatnak. Földi haverom kezdte a dobálást egy bedőlt fa mellé és mire én összeraktam a cájgot ő már akasztott egy szebb domit.

Nekem sem kellett több és a fehér narancssárga polit már dobtam is a fa mögé. Nagy meglepetésemre a kb. bokáig érő vízből egy nagy száj nyelte el a legyemet, bevágtam és kezdődhetett a fárasztás. Talán az addigi legnagyobbat sikerült magam mellé terelnem és egy fénykép után visszaengednem. Azon a bokron ez bizonyult a bandanagynak.

Majd elindultunk lefelé újabb ígéretes helyek után nézve, na és persze a híd volt a fő cél, mert ott előző nap igen szép domolykókat láttunk. Némely bokorról leakasztottunk még egy-két szebbecskét, de a hídhoz érve nagy meglepetés fogadott. A halatlanság. Nem tudtunk egy említésre méltó halat kifogni. Ez egy kicsit letört mert ettől a helytől többet vártunk, de nem érdekelt és tovább álltunk.
Földi haverom egy szarvas szőrből készült legyet kötött fel én pedig egy CDC-t amelyekkel szintén szépen fogtunk ismét, de az átlag olyan 20cm körül ingadozott. Gabi lentebb ment egy ígéretes bokorhoz én pedig a híd alá mentem vissza egy fűcsomóhoz ahol mozgást láttam. Két jól célzott dobás után érkezett is a kapás és bevágásom után folyással szemben olyan erőt éreztem, amit még soha. 5 mp után sajnos elszakadt a zsinórom. A bánkódásra azonban időm sem volt, mert Földi szólt, hogy vigyem a gépet, mert akasztott egy szebbet. Siettem, ahogy csak lehetett, de a kövek között nem volt egyszerű. Földi barátom rutinosságának köszönhetően sikeresen fárasztott ki egy igen szép példányt, amely a legnagyobbnak (36cm) bizonyult a túránkon, persze ezt még nem tudtuk ekkor. Az idő igencsak eljárt a fejünk fölött, ekkor már 10óra körül járhatott azt idő és tényleg ki voltunk tikkadva ja és persze nagy kapástalanság is volt szal tartottunk egy ebédszünetet. Én elmentem a boltba vízért kajáért na és persze hoztam energiaitalt sörrel.

Az ebéd után elkezdtük a vallatást fölfelé két dobás után botot cseréltünk mondván kipróbálnám a másikét. Nekem bejött nagyon a Gabi botja is. Egy lágyabb botról van szó ami talán jobban kezelhető dobásoknál de a súlya valamivel több mint az enyém. Pár óra horgászat után ami igen jó volt mert az átlag fogás olyan 20cm volt, de az erősebb féléből. Majd elérkeztünk egy köves helyre ahol kipróbáltuk a nimfázást. Ami azt illeti nem nagy sikerünk volt benne mert nem tudtuk, hogyan is kell csinálni. Utólag kiderült jó volt az elképzelésünk, de nem voltunk elég kitartóak és lehet nem is jó csalit használtunk. Már éppen készültünk volna vissza a táborhoz egy pihenésre és az arrébb állásra mikor hirtelen hatalmas szél támadt fel. Nekünk sem kellett több és már a horog beakasztva, és futás vissza cuccokhoz, de mire oda értünk a sátor sehol majd 1 perc keresés után megtaláltuk a folyóban mikor már pár száz métert vitte a víz lefelé. Sajnos szétszakadt és tönkre ment, de jó kaland volt.

Gyorsan összedobtuk a maradék holmit és a botokat. Akkor úgy gondoltuk, hogy itt a vége menjünk haza. Elindultunk a vasútra és az eső nem kímélt mert igen csak rákezdett. Mindent bevetettünk, hogy ne ázzunk el. Sajnos ez nem sikerült 100%ig . A túra minden pénzt megért főleg hogy nem került túl sokba, mert szerintem nem volt több 5000HUF-nál .NAGYON JÓ VOLT!!!

Hernád II.

Nnna csak haza értem..
Mondhatnám, hogy a hosszú vonat út lefárasztott de nem mondom. Hihetetlen élményekkel gazdagodva tértem haza ugyanis újra a Hernád folyó gyönyörű vizéről. Minden okom megvan azt mondani, hogy megfogtam eddigi legnagyobb legyes halam, amit sajnos nem láthatott Dávid barátom, de tudom, hogy most ő is kiéli vágyait egy másik, igen csak jó nevű legyes vízen. A múltkori peca után, most már kicsit rutinosabban jöttem a folyópartra. Ugyanis nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy egy ádör sporttársam (Fefe) ugyan azon a helyen jóval nagyobb halakat csapott be, egy nappal az én látogatásom útán. :) Ez úton is megköszönném neki az inspirációt, amit nyújtott!

Az átlag méret most már a 25 centit rugdosta. Ez volt az alja. Előzőleg megkötött darazsaimat próbára téve meggyőztek alkalmasságukról. Akisebb halak még csak meg sem próbálták lecsapni a papájuk uszonyáról a bogarat, így csak a nagyobb méretű példányoké lehetett a kicsit szúrós, de mégis kegyelmes poli. Azonban nem bírták sokáig a strapát, ugyanis annyira a bokrok alá kellett hajigálni, hogy mind a 3db odalett.. De sebaj, gondoltam, majd felkötöttem egyet a rég bevált, fekete bogarak közül, s tovább indultam lefele a folyásnak. Merthogy egy irdatlan sok gyerekkel megáldott apuka tette tiszteletét pont az általam horgászott szakaszon fürdési szándékkal. Persze, hogy elcsendesedett a víz a halaktól. Csak ők pocsoltak.

Viszont ha ez nem jött volna közbe, akkor csak az átlagot hajkurászhattam volna. Nem így lett. Tovább sétálva felfigyeltem a bal part alatti bokorsorból hallatszó locsogásra, amit ekkor már nem az emberek csináltak. Megdöbbenve néztem, ahogy a 35-40 centis domik játszanak a partszélben, amit persze nem hagyhattam szó nélkül, s repült is a 10es poli a bokrok alá.
2. dobásra volt is jelentkező egy 35 centis példány személyében, amit rögtön egy hatalmas szívdobbanás követett részemről, ugyanis ekkora halat még nem volt szerencsém megakasztani. néhány percnyi hancúr (na nem úúúgy) és egy fotó csattanása után mehetett is vissza éltető elemébe.

Ezt a halat még egy formára ugyan ilyen társa követte, s ekkor már madarat lehetett velem fogatni, azonban ezt a halat is vissza engedve jöhetett csak a móka. Egy rontott dobás után, ahogy a bogaram a fű zöldjéből vizet ért 10 centivel a parttól, egy nagy száj jelent meg, s mögötte tolóhullám. Persze nyelte e legyet ahogy kell és kezdődhetett a "csata", ami persze csak a halnak igazi tusa. Viszont 7-8 perc fárasztás után készen álltam, hogy tarkón ragadjam. Azonban 3szori próbálkozásra sem sikerült. Hihetetlen, hogy még mindig maradt ereje elrúgni magát. Úgy döntöttem, hogy inkább kivezetem a túlparti sóderesre, s ott szabadítom meg az átkos fémtől a 45 centis halat, ami igen csak fityegett már a szája szélében. Szerencsém volt. De hiszen a horgászat egy jókora része a szerencsén is múlik.

Némi fotózkodás után természetesen ő is mehetett vissza, amint kipihegte magát. ahogy én is... remegett kezem, lábam, azt se tudtam miva'. Aztán tudatosítottam magamban, hogy ez a hal a legnagyobb, amit egy ilyen lágy pálcával, a felszínről foghattam meg. Ezután már nem jöttek hasonlók, csökkent a méret, így a kedvem is, úgyhogy jobbnak láttam takarodót fújni és megenni a maradék szendvicsemet (a 2ből).

Az utolsó halamat már figyelem is kísérte a partról, egy család érkezett, s velük egy legyes horgász, akit nagy örömmel üdvözöltem, s jó reményeket adva neki el is köszöntünk, s battyoghattam haza felé.
Remélem, ezen tapasztalatok birtokában már több hasonló élményben lehet részünk Dávid komámmal! kopkopkop. diend

Üdv! Földi

Csak úgy spontán

De tényleg.. elegem volt a haltalanságból. úgy döntöttem, elindulok egy viszonylag jól megközelíthető helyre, ami nincs messze Nyíregyházától és a vonatállomástól sem, bárhova is érkezem. Itt jön képbe a relativitás elmélete.
A kiszemelt hely Bőcs község határában lévő Hernád folyó egy szakasza mely a térképen valóban közelnek látszott. Tulajdonképpen autóval mégcsak közel is lenne.. De vonattal érkeztem és a helybéliek utasítása szerint jártam el, mikor is elindultam "egyenesen". Ez csupán egy 2-2ésfél kilóméternyi utat takart a folyóhoz, ami a vasúti híd alatt volt legegyszerűbben elérhető. Itt nem a hozzám hasonló horgászok vannak túlsúlyban. Kb 3méteres víz és nádas, sásos partszél fogadott. Nem is kell mondanom, ez nem a legyezéshez optimális terep, úgyhogy arrébb is álltam.
A következő helyszín egy bukógát utáni szakasz, ahol elég alacsony de annál kedvezőbb vízszint mutatta magát. Egy víztisztító telep vonja el itt a vizet a folyótól, ami gyönyörű képét mutatta. Persze az ide vezető út sem volt rövid, de megérte a hosszas sétát. Rekord idő alatt sikerült átvedlenem az újdonsült gázlóruhámba, amivel sikeresen át is gázoltam egy sűrű szedresen, majd egy padmajra pattanva készen is álltam a halak ijesztgetésére.
Mit ad Isten, első dobásra halat húzhattam magam felé, ami természetesen nagyon megörvendeztetett a hosszú út után. aztán tapasztalatlanságomnak is köszönhetően egyre másra zavartam arrébb a halakat és lankadtak a kapásaim. De nem úgy a kedvem! Mindent meg akartam tenni hogy jól sikerüljön ez a spontán peca. Úgy gondolom sikerült, még ha a halak mérete ezt nem is igazolta:) Az elején 10-15 centis példányok mutatkoztak, azonban ahogy elment az egyik raj, jött a másik. idővel 20-25cm-es halakkal vehettem fel személyesen is a kontaktust. A polibogarak voltak a nyerők, viszont nem hagyott nyugodni a gondolat , hogy mást nem esznek, így erőltetni kezdtem a különböző, őzszőrből kötött sedge-eket és. . bejött. Viszont a belógó fák egyike beszedett kettőt is a favoritokból. Hihetetlen domi populáció él a Hernádban, sajnos a sok küsszel békében. Elképesztő, hogy a küszök is leszedik a 10es legyeket. úgy gondolom érdemes ide ellátogatni. Na de beszéljenek a képek! Én mocsok fáradt vagyok.
Üdv.: Földi