Zagyva - 2013.01.05

Január 5-e, előrejelzett 7celsius és kemény északi-északkeleti szél. Zagyva vízállása Hatvan fölött a felhúzott zsilipek és szinte csontra leengedett víz miatt átlag szerintünk 30centi. De olyan szép idő jött ránk, hogy az otthoni befagyott vizek után most felüdülés lett volna egy jót pecázni szaladósabb, halasabb vízben. Úgy hogy felkerekedtünk Dáviddal és az általa már korábban szemügyre vett szakasz felé vettük az irányt miután felszedett az állomáson. fél11 környékén már toporogtunk a vízparton és kémleltük a vizet. 

Arcunkat nyaldosták a friss, csípős szellők valamint a már ereje végét járó napsugarak. Meg ilyenek... 

Aztán elég tanácstalanul, de mégis bízva bízván neki estünk az első érdemesnek ítélt poolnak nimfákkal és pici streamerekkel. Nem sok érdeklődő akadt, elég mély gödröt találhattunk, ugyanis nagyon nehéz volt a fenéken vezetni a csalit. 

Aztán arra gurult egy srác és ő is kémlelni kezdte a vizet, egy pergető cimborája érkezésünkkor szerelt össze éppen, majd közli, hogy feljebb egy kőszóráson illetve annak 10méteres körzetében sok kárászt meg néhány domolykót is látott, de neki nem akadt egy sem mikor próbálkozott rájuk csontival meg gilisztával, de még a pici körforgó sem érdekelte őket. Hatalmas rajokról számolt be, sokszor több száz összeállt halról, amit bár nehéz volt elhinni 20-30centis vízben, de furcsaságok mindig vannak.

Egy kis fel s alá sétálgatás és a sokadik sikertelen leúsztatás után úgy döntöttük, hogy megnézzük, miről is beszélt. Megtaláltuk a kőszórást, mutatja a gyerek és tényleg nagyobb raj úszik be éppen elénk a kristály tiszta vízben minden hal sziluettje simán kivehető. Akadtak kicsik közepesek és böszme nagy jószágok, azonban nyugtáztuk, hogy egy darab kárász sem úszkált ott. Mind domi és mint később kiderült, nagy számban keszegfélék is ott lebzseltek.

Felállítottuk a stratégiát és kis nehézségek árán leereszkedtünk a vízbe. Ami azt jelentette, hogy kb másfél métert kellett a partszélről lecsúszni mire vizet ért a lábunk. Az említett helyen is 30centinél nem volt magasabb víz. Csendben közelítettük meg a helyet, mindig közelebb osonva a tartáshoz. 

Aztán már olyan közel voltunk, hogy körülbelül 6-7métereket dobálgattunk, megjegyzem csak rollcast jöhetett szóba, mivel mögöttünk a magas partfal és nádas állta útját hosszabb dobásainknak. Folyamatosan, kisebb-nagyobb vehemenciával érkező széllökések is végig kísérték a pecát, de nem tágítottunk. Nem létezett az az Isten, hogy onnan ne fogjunk halat!

Szép csöndben szerencsétlenkedtünk a szél miatt, a nád miatt, meg gyakorolni is kéne még a technikát, de aztán felakasztotta magát az első kis domi egy 14es PT-re.

Próbálgattunk streamert, nedvest többet is, aztán minthogy nagyon tiszta volt a víz, és a halak kapókedve is elég silány volt, gondoltam kipróbálom a kb 2éve kötött és azóta egyszer sem használt súlyozatlan kis PT-t. Tetszett a domiknak, mivel beleakadtam egy 35körülibe aztán később több kisebb társába is, de nem kis meglepetésünkre Dávidnak besikerült több bodorka és egy kölyök balin is, amik a lábbénító hideg víz ellenére (talán mert a halaknak nincs lábuk?) igen harciasan küzdöttek a horgon.

Végül egy kisebb pihenővel megszakítva ott maradtunk szinte a nap végéig és próbálgattuk fogdosni a halakat. Majd pedig vissza engedni őket. Amíg lábainkat melengettük a kőszóráson át kimászva a parton, 10-15perc múltán láttuk, hogy hatalmas halak tértek vissza újra a tartásra, folyamatosan mutogattuk egymásnak a felfedezett domi matuzsálemeket, és már vágytunk is vissza a nem túl meleg vízbe. 

Azonban már valamiért nem voltak étvágyuknál, nekem jött még két domi Dávidnak egy bodorka és kész.

Mászkáltunk még kicsit, felfedeztük az újabb lehetőségeket és újra arról álmodoztunk, hogy milyen szép és horgászhatóbb vizet lehetne ebből a zagyva szakaszból is csinálni. 

Álmodozni mindig lehet. :)

Földi