Lassan itt a jó idő. Talán inkább már itt is van, még ha az előrejelzések nem is ezt mutatják, a természet minden áron ki akar törni a szürke és hideg, hó lepte táj fogságából.
Az ablak üvegén keresztül bizony már melegen tűz be a napsugár, a szélcsengő tudatja velem, hogy bizony nincs még nyári meleg. De hát miért is lenne így március elején. Várhatóak még azok a bizonyos márciusi fagyok, de nekem már elegem van a télből. Lassan megtellik a különféle ízeltlábuakat imitáló legyeket rejtő kis dobozom és azt kívánom bár csak kint lennék már a folyóparton. Sajnos ezt még odáznom kell az idő közben fellépő "lumbális" fájdalmaim miatt, de igyekszem mihamarabb, a legnagyobb hittel kikúrálni magam ebből a nyavajából.
Ekkora vízzel, mint a Hernád akkor még nem találkoztam legyes szemmel nézve, s bizony próbára tett rendesen. Különösebb tapasztalat hiányában, magamtól kellett rájönnöm a siker kulcsát jelentő fortélyokra, amik jutalmát egy-egy kisebb nagyobb hal jelentette. Ezeket a halakat általában megannyi, homlokomról lecsorduló izzadság csepp kísérte, s néha a könnyem is kicsordult, mire megfelelően vízre tehettem a legyet egy apró bokroktól övezett kis nyílásba.
De megérte! Magam jöttem rá a halak szokásaira és tartózkodási helyeiket sokszor véletlenszerűen fedezhettem fel, s a korábban látott filmekből okulva táplálékaikat is sikerült felderítenem. "Hiszen ami repül, az a nyerő!" alapon szerencsémre mindig lapult a dobozban néhány hasonló darab. Bár sokszor nem ez jelentette a sikert. A lényeg úgy gondolom a légy megfelelő felkínálása. Ha a parthoz túl közel vagy túl távol sikerült vízre tenni a csalit, rá sem hederítettek, hiába tudtam, hogy ott lapulnak a halak. Néhány centi vagy akár a zsinór vastagsága is sors döntő szereppel bírt. Nagyon jól összefoglalja ezeket a tudnivalókat az első magyar Legyezőhorgászat-könyv is, bár ez nem a reklám helye, megéri mindenkinek a tulajdonában tudnia, s forgatnia azt.
Úgy gondolom, hogy bár lehetőség nyílik ma már hazánkban is tanfolyamokon való részvételben, meg van a maga varázsa és okító jellege az autodidakta tapasztalat-elsajátításnak a legyezésben is. Nyílván az alapoktól túlmenően már jobb egy profitól tanulni a különböző dobástechnikákat, ám a kezdetekben önmagunknak kell rájönnünk ezen típusú horgászat szépségére. Bizonyára sokan gondolják, hogy ez a módszer nehezen elsajátítható, de a magam példáján is elmondhatom, hogy némi gyakorlással könnyen tanulható, és közelebb hozza számunkra a természetet.
Továbbá csak előnye származhat ezen technikát művelők népesedése a horgásztársadalom számára, már csak a környezetünk és halaink számának megőrzése végett is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése