Monotónia

Már lassan három hónapja nem jutottam horgászbottal a kezemben vízhez. Pontosítva: nem horgásztam. Szerintem már kiült az arcomra a vágy, vegyülve egy adag idegbetegséggel. Fel s alá mászkálok a lakásban és próbálom rendezgetni azt a rengeteg dolgot, úgy mond "cuccot" amik körbe vesznek, de csak nem azok vannak jó helyen.

Ami nincs jó helyen az én vagyok. Kell, hogy lássam a rohanó vizet. Kell, hogy leüljek a vízparton és a halk szedéseket figyeljem, ahogy a halak mohón, a vízbe pottyant rovarokra vetik magukat a bokrok, vízre hajló fűszálak alatt. Elegem van a télből.

Először szép, mert az újdonság erejével hat a fehér hó lepte táj, s a befagyott vízszéleket verdeső folyóvíz, a fagyos szél. Mindezek valahogy meghittséget sugároznak. Be kell ülni ilyenkor a melegbe, forralt bort iszogatni és kötögetni meg ilyenek. De hangsúlyozom ez körülbelül egy-két hétig tart. Aztán fura dolgokat kezdek csinálni, amiket egyébként nem tennék. Ez utal az elmeháborodottságra.

Tisztogatom a botokat, zsinórokat tekerek újra, minél szimmetrikusabban az orsók dobjára.. stb. Jöhetne már az az enyhülés. Nem mintha olyan hideg lett volna eddig a szárazon, de a jeges vízben állva nem könnyű dobni. Legutóbb is befagytak a zsinórjaim és becsípődött a derekam, amit egy sorstársammal együtt szenvedve sokkal könnyebb elviselni. :)

Az iskola is kezd unalmassá válni pedig még csak most kezdődött a félév. Csak hétvégenként, ha kijuthatnék már a vízpartra. Sokkal könnyebben elviselhetőbbek lennének a hétköznapok. De lassan eljön ez az idő is. Tervezgetjük az újabb túrákat, amik úgy egy naposak mint hetesek is lehetnek. De szerencsére egyre többeket ismerünk meg, akik valamilyen szinten érdeklődnek a horgászat vagy a természet után, s talán legközelebb együtt tölthetünk el egy halakban gazdag napot! ;)